Én még emlékszem 1990 után, amikor a madöf próbálta a közmédiában lévõ baloldali-liberális túlsúlyt icipicit a maga javára billenteni. Aztán megjelentek a "síró anyák", mint például Pásztor Magdolna, hogy elveszik tõlük a megélhetést stb... A madöfnek a lágy szíve megkönyörült rajtuk, aztán õk 2 kézzel, plusz 2 lábbal ekézték az új, naiv kormányt, hogy '94-ben meg is döntsék. A fidesz '98 után ugyanebbe a hibába esett. Meg ugye a maszopnak ott voltak az önkormányzati erõdítmények (vecsési vagy a máig felderítetlen szegedi "számlagyárak"), amelyek révén lapátolták ki a pénzt pártépítésre, kampányra, néphülyítésre. Én hiszek az evolúcióban (evolucionista vagyok, nem kreacionista!), hogy az ember saját hibáiból tanul.
Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a levitézlett szoclibekkel végig lehet vinni a reformokat? Páros lábbal kell õket kirúgni minden állam által fizetett posztról. Van helyettük rengeteg jól képzett szakember, aki kényszervállalkozóként vagy külföldön nyomorgott. Nehogy már a fidesz azokkal a közszolgákkal vigye végig a nagy országépítést, akik az elõzõ rezsim seg..ét nyalták. Ez illogikus és igazságtalan lenne. Még a szakmai posztoknál is, nem beszélve a bizalmi állásokról.
A közszférában az történik, amit a 2002-ben hatalomba jutott maszop-szadesz is csinált: elõször leépítettek, kirúgták a régi garnitúra embereit, majd apránkint felvették helyükre a saját embereiket. Ez természetes, a nettó munkaerõpiaci mérleg nulla lesz. Tehát, ez nem fogja növelni a munkanélküliséget.
De hol húzod meg a határt? Az utóbbi 20 év szinte minden, a régi állami tulajdonból, vagy állami megrendelésbõl származtatható vagyonosodása, ha nem is bizonyíthatóan jogszerûtlen, de legalább is erkölcstelen volt.
Én azt mondom a mai napig, hogy nem az az alapvetõ gond, hogy voltak ilyen dolgok, hanem hogy a középosztályt elfelejtették föltápolni az utóbbi 20 évben. Amíg nincs egy jelentõs vásárlóerõt jelentõ belsõ piac addig hiába nyomatják az egyes kormányok adhoc jellegûen a hozzájuk közel álló vállalkozókat (a köv kormányok meg veszik vissza a pénzt) a rendszer nem állítható növekedési pályára.
Azt mondják 30 ezerrel csökkentik a közszférát. Ok. Kisebb lesz a kiadás, de ez rögtön ennyi munkanélküli.
Az idõ kritikus tényezõ. Ha nem vagy gyors, akkor a törvénytelen vagyonokat kimenekítik, eltüntetik, bottal üthetjük a nyomát. Ehhez képest még túl lassúak is.
Nézd, egy piramist nem lehet 2 hét alatt fölépíteni, vagy az olyan is lesz. Jelenleg viszont a Fidesz még igazából ott tart, hogy az elõzõ Kormány által hátrahagyott szemetet takarítja el, kétségtelenül nagyon hatékonyan. Bár meg kell mondanom, hogy van olyan tapasztalatom, hogy közben hajlamosak értékes, de legalább is az õ céljaikkal sem ütközõ dolgokat és embereket is kiszórni.
Az építés még odább van. Bontani minden esetre azt tudnak mint állat.
Azt kell mondjam, hogy jól csinálja a Fidesz, de az utóbbi 8 évben én is minden lehetséges fórumon anyáztam õket a bénaságuk, tesze-toszaságuk, tutyimutyiságuk, mulyaságuk, tátottszájúságuk miatt. Meg vagyok vegyük elégedve! Pedig én a Jobbikra szavaztam, kivéve a budapesti fõpolgármesteri tisztséget, mert ott nyilvánvaló volt, hogy Tarlósnak minden szavazatra szüksége van, de amit eddig a Fidesz elkövetett, azzal meg vagyok elégedve. A Jobbik politikájával kapcsolatban meg nem tudom elfogadni az arabimádatukat. Az iszlám terrorizmus még nagy bajokat okozhat nekünk, nyugatiaknak, és a zsidó pénzspekulánsokkal szembeni ellenszenvem nem tud annyira vakká tenni, hogy errõl megfeledkezzek. Ezt követeli a realizmus, meg a józan paraszti ész.
Amúgy azt hallottam a Margit-híd felújításával kapcsolatban is, hogy az alvállalkozók hagyják ott az egészet, inkább hagyják veszni a kintlevõségeiket, mert nem akarnak ebben a modern kori koncepciós perben -ami majd most ezzel kapcsolatban valszeg jön- a "nem elõnyös" oldalon részt venni.
Az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján nem célszerû útjába állni annak a gyümölcsözõ folyamatnak, ahogy "pártunk és kormányunk" a szûkített demokrácia hatékony eszközeivel, mint gõzhenger száguld a Kárpátok bérceinek magasságába, hogy költõi legyek.
A fellendülésnek persze sok módja van, pl. hogy a többiek még nagyobb xarba kerülnek, hogy kishazánk lakosához méltóképp legyek optimista.
De egyébként ha azt az adósságterhet levennék a nyakunkból, amibõl jórészt újgazdagék magánvagyonát finanszíroztuk, akkor valszeg mint a víz alá nyomott gumikacsa törnénk már most a levegõégbe!
A tegnap este néztem az ezo.tv nevû bûvészmûsort, benne kártyavetõkkel, jósokkal, jövõlátókkal és jövõhallókkal. Az egyik hölgy, valamilyen Müller .... egy fiatalembernek jósolt. Aszongya, hogy a lapok szerint nem fejezte be a tanulmányait, ami rossz, be kell fejezni azokat. A másik: látja a lapokból, hogy a fiatalember azon töpreng, hogy esetleg külföldön vállalna munkát. A kártyajós szerint ez nem jó ötlet mert a.) ott sem fonják kolbászból a kerítést b.) jövõre gazdasági fellendülés várható Magyarországon, ami okafogyottá teszi az elvágyódást. Szavamra mondom, ezeknek a kártyavetõknek több eszük van, mint az összes közvéleménykutatónak, elemzõnek, politikusnak és újságírónak EGYÜTTVÉVE!
Meg ott van a 4-es metró, a világ legdrágább metrója... Ennek ellenére optimista vagyok. Ha sikerül visszaszerezni csak az utóbbi 10 évben csak a "magánnyugdíjpénztár" nevû piramisjátékba átszivattyúzott 3000 milliárd forintot, már az is nagyot lendít Magyarország fejlõdésén.
Nálunk 1 km autópálya építésének költsége kb. ugyanennyi. Volt régen egy olyan terv, ami aztán elhalt: kombinált fuvarozás. A lényege az lett volna, hogy az országhatáron a kamiont konténerestõl vasútra rakják, átviszik az országon, és a másik végénél leteszik. Ez elõnyös és olcsó lett volna a magyar közutaknak, de a fuvarozó cégeknek is, mert a vasúton nagyobb sebesség érhetõ el.
Kb ezt hívják ajándékozó kultúrának. A tranzakciókat nem gazdasági, pénzügyi, profit maximalizálási alapon csinálják az emberek, hanem mert ez van a természetükben. Volt erre valami pszichológiai kutatás, az jött ki hogy az embereknek a 90-százalékára nem jellemzõ a harácsolás, az hogy, az egyes tranzakcióknál is nem próbálnak mindig pozitívan kijönni, hanem a tranzakciók összessége a társadalmi státuszuk fenntartására megy. Mint ahogy a valóság is ez, az emberiség kisebbik része birtokolja a vagyon nagyobbik részét és mással sem foglalkozik. Nem akarok nagyon biológiai alapú, valakik ellen szóló ideológiát gyártani, de ezek a tapasztalatok megpendítik bennem ezt a húrt.
Az ajándékozó kultúrában a hírnév, a státusz számít, a pénznek nincs szerepe. Példa erre szinte minden kisebb közösség, ahova nem próbálják bevinni a pénzt, vagy az internet, ahol az emberek rengeteg idõt töltenek el csak úgy, közben egymásnak kisebb nagyobb segítségeket tesznek, de még a gazdagok exkluzív, vagy jótékonysági klubbjai is.
Ez az egész dolog azért ma is lépten-nyomon tetten érhetõ, nem csak az õsközösségben, de valahogy kimaradt kukacos tanulmányaiból, pedig amikor itt lóg, õ is pont ezt csinálja.
És tegyük hozzá, hogy az állam súlyos pénzeket fizet ki az M$-nek, miközben irodai alkalmazást szabad szoftverrel is meg lehetne oldani, sokkal olcsóbban.
És ez mindenhol így van a Világon.
Innen érthetõ a M$ kicsit lazább warezpolitikája is. Etessük be a fejlõdõknél a tömegeket, hogy amikor 10 év múlva visszajövünk, már az állammal, a nagyvállalatoknál simán megköthessük a szerzõdéseket.
Ejj, de nem szeretem én ezt a felfogást. Bár ügyeskedem én is, de én szerintem különb vagyok a korrupt politikusoknál. Egyrészt az én ügyeskedéseim sokkal kevesebb embert érintenek, másrészt a kevesebb embert sem olyan mértékben, harmadrészt pedig a bûnök gyakorisága sem mindegy. Szóval szerintem nem lehet azt mondani, hogy a kis bûn is bûn, a nagy bûn is bûn, ezért a kis bûn egyenlõ lenne a nagy bûnnel. Álljon itt egy példa. Az ötéves móricka elvett egy csokit a boltból. Sztálin meg éhenhalasztott 50 millió embert. Most mondjam azt Mórickának, hogy Móricka fiam, te pont ugyanannyira bûnös vagy, mint Sztálin? Ezt remélem te se hiszed el. Így remélem az átlagpolgár-korrupt politikus egyenlõ bûnösségét sem.
"Nyomás a barikádra, talán ledöntitek az uralkodót, hogy ti lehessetek ugyanazok. Volt már ilyen párszor, mindig fenomenálisan jobb lett tõle (kac-kac). Kár, hogy most épp nincs konkrét uralkodó, de szorgalmas kereséssel biztos találsz valakit, akit fel lehet akasztani, vagy aki keres neked ilyet. Azzal elleszel egy darabig."
Ez megint más, ez az anarchia vagy demokrácia.
A szezont ne keverd a fazonnal, a kommunizmus-kapitalizmus a gazdaság ideális mûködésére ideák, míg a diktatúra-arisztokrácia-demokrácia-anarchia az az államszerkezetre egy rendszer. Ill van még a jobboldal baloldal. A jobboldal az ugye a kisebbség védelmét a tömeggel szemben, szóval ilyen emberi jogos baromságokat jelent, a baloldal meg a tömeg védelmét a kisebbséggel szembent, vagyis demokrácia, tömeguralom, meg hasonló badarságokról szól. Ezért is érdekes, hogy pl a jobbikra miért mondják, hogy szélsõjobb, amikor az nagyon durván szélsõbal, ( szélsõbal: minden lehetséges eszközzel elérni, hogy a többségnek jó legyen, akár a kisebbség kárára ), és hogy a kommunizmust miért rakják a szélsõbalba, mikor a jobb- meg a baloldal közösségideológiák, a kommunizmus meg ugye egy gazdasági rendszer.
Szóval: Bal oldal: a közösség védelme (vagyis demokrácia), szélsõbal, a közösség védelme bármi áron. Jobb oldal: az egyén védelme, az egyén szabadsága, szélsõjobb: az egyén totális szabadsága (anarchia másnéven).
Nagy vonalakban ennyi, ahogy én értelmezem. Mások másképp értelmezik ezeket nálam.
Hatalmas mellé. Az emberek nagy többségében ( persze benned nem ), de igen rossz érzést kelt a tudat, hogy nekik legalább van kajájuk, míg a földön máshol meg gyerekek halnak éhen. Ezt az érzést kommunizmusnak hívják, hogy én megosztom azomat, amim van, azokkal, akiknek nincs, feltéve persze, HA a többiek is megosztják ( hülyebalfék nem vagyok persze, hogy egyedül osszam meg a tulajdonomat ). Elég nehéz lehet neked elhinned, de rengetegen az életüket áldozták ezért, hogy megoszthassák azukat, amiük van, azokkal, akiknek nincs. A kommunizmus szinte mindenhol forradalommal, a többség akaratával került hatalomra. ( én is kommunista vagyok. És én nem irigylem azokat akik jobban élnek nálam, nekem van kajám, innentõl kezdve akárkinek akárhány dzsakuzzia lehet, LE-SZA-ROM. Én csak azokat sajnálom, akik éhen halnak. )
Ez igazából azt a nagyon veszélyes kérdést teszi fel, hogy az erkölcs az tulajdonképpen csakis azt a célt szolgálja-e, hogy fenntartsa a vagyoni különbséget a gazdag és szegény közt? Hogy ez csupán agymosás, betanítás-e. Hisz jól érezzük magunkat ha jót teszünk. Te idomítottál már kutyát? [...] Ez nagyon veszélyes gondolat, én azt hiszem a kérdések feltevésénél megállok.
"Még hogy te nem vagy õskomcsi? :) Ott van a munka marxi értékelmélete, vegytisztán: a Windowsnak van egy reális ára. Háppersze. Gondolom hatóságilag kéne szabályozni. Vajon miért fizettél érte annyit, ha neked nem ér annyit? Még csak nem is volt kötelezõ megvenni."
Mert kötelezõ megvenni, te gyökér! Mert mentek az aktatáskás emberek az Osanba, Teszkóba, a SONY-hoz, az IBM-hez, a Dellhez, az Acerhez, az Asushoz, leraktak egy táskányi pénzt, és elmentek. És nem lehet(ett) nem windózos szgépet kapni. ( állambácsit szánt-szándékkal hagytam ki. Az állambácsi az tulképp egy vesztegess meg feliratú szervezet, nem érdemes azon gondolkozni, hogy sokezer iskola sokszázezer számítógépén mért van windows (akár több is)... És ez csak Magyarisztán, ha ezt az egész világra vetíted, megkapod, hogy honnan van BG vagyona )
Szal rosszak-e a gazdagok? Én nem úgy mondanám, hanem úgy, hogy valójában azokkal a módszerekkel, amiket az iskolában tanítanak, nem lehet meggazdagodni. Ó de hülye vagyok! Ezt nem én mondtam, hanem Bill Géc!
Szóval a meggazdagodás a mai világban mondjuk úgy irracionális, ha nem is törvénytelen, de nem szabályos. Ami azért érdekes, mert azt mondják, hogy a (pénz által biztosított) szabadság és a törvény világában élünk, elvileg, de ugye ha a gazdagságot irracionálisnak fogadjuk el, akkor ez értelemszerûen nem igaz.
"A gyakorlatban az összes próbálkozás megbukott, amely a közösség elvét próbálta maradéktalanul érvényesíteni, és azok is, ahol az egyén érdekei kizárólagosak. Lehet nem szeretni, de az optimum valahol a kettõ között van. Egy jó rendszer azt éri el, hogy az optimumot finomhangolhatóvá teszi, tehát engedi, hogy a környezettõl függõen változzon. A demokrácia a legjobb ismert berendezkedés, ami hangolhatóvá teszi a közösség és az egyén viszonyának szabályozását."
Szerintem pedig a lehetõ legrosszabb dolog van a kettõ között. Olyan rendszer van a kettõk közt, hogy neked az a legnagyobb problémád, hogy hogy fér el a TV-d, nem-e kell-e lebontani a falat, míg máshol az emberek éhenhalnak. Ennél akarva sem lehet elképzelni rosszabb rendszert. Mind egy kommunizmus, mind egy anarchizmus messze-messze sokkal jobb volna.
Ehhez meg csak annyit, hogy 2008-tól mindenkinek olyan 20-30%-ot vesznek ki a zsebébõl a spekulánsok, vagy az õ általuk okozott kár enyhítésére, persze azon felül, amit eddig is kivettek.
Ezt jól összefoglaltam, de csak azt tenném hozzá, hogy a népesség növekedésnek különbözõ fázisai vannak. Ha egy társadalom eljut egy bizonyos iskolázottság, kultúrális szintre, és még más szórakozást is adnak az embereknek, mint a naplemente utáni prütykölést, akkor érdekes módon a népességnövekedés eddig mindenhol megállt.
Képzeljük el, hogy a fizetésünknek 10 %-át minden alkalommal kötelezõen átadjuk egy olyan embernek, aki milliárdokkal rendelkezik, 200 méteres luxusjahtja van, meg 10ezer szobás villája egy 100 négyzetkilométeres erdõ közepén.
Kérdem én a spekulánsok itteni védõit: õk átadnák a pénzüket a semmiért cserébe? Mert az átadott pénzükért nem kapnának semmit! Sem oktatást, sem orvosi ellátást, sem utakat és vasutakat, sem közbiztonságot, stb.
Nekem az az érzésem, hogy az itteni spekuláns- és dúsgazdag-védõk tiltakoznának a legvadabbul, ha valaki ilyen módon kiemelne a pénztárcájukból minden alkalommal mondjuk 10 %-ot és a saját céljaira eltenné.
Akkor felteszem a kérdést: ha UGYANEZT pénzügyi trükkökkel csinálják, akkor elfogadhatóvá válik? Ne vicceljünk. Aki a saját erejébõl és szorgalmából gazdagszik meg, az ellen szerintem senkinek sincs kifogása. De ha trükkökkel, kapcsolatokkal, a "jókor voltam jó helyen" módszerekkel fölözi le a mások verejtékes munkájának eredményét, az már szerintem durva disznóság. A kérdés itt az: mi az, amit elvesz a közösbõl, és mi az, amit visszatesz bele? Arányban áll-e egymással ez a kettõ? Továbbá: az az átcsoportosítás, amit végez, milyen irányba hat? A fejlõdés irányába-e (pl. magán-ûrhajózás) vagy a még nagyobb pénzlenyúlások elõkészítése és egy csomó döntéshozó megvesztegetése? Nagyon nem mindegy.
Szép. Én élnék a te világodban :) ( én is komcsi vagyok amúgy )
A gondolatot viszont, hogy mindenkinek a munkahely közelében kéne laknia, érdemes lenne megjegyezni. Nagyon. Ezzel a gondolattal még sosem találkoztam, pedig annyira iszonyúan triviális, és iszonyúan hasznos lenne, hogy az elképesztõ. Hisz az embernek végülis teljesen mindegy, hogy hol lakik, akkor már miért ne lehetne az ember háza a munkahelyéé? Ez ha törvénnyel leszabályozódna, nagyon jó lehetne.
A pár napja feltett kérdéseimre -- pedig nagyon leegyszerûsített kérdések voltak -- semmilyen érdemi választ sem kaptam. Õszinte legyek? Nem is vártam. Ugyanis ezekre a kérdésekre a nagyvilágban sem adnak választ. (Ha a sötétzöld filozófia talaján próbálunk válaszolni, akkor NINCS VÁLASZ.) Helyette nyomatják az agyunkba az IGÉT. A fogyasztás (életminõség) visszafogásáról. Justil volt olyan õszinte, hogy ezt nyíltan elismerte. A többiek hantáztak egy nagyot.
A vita meg elment a társadalom-gazdaság irányába, ami nem baj, de most elõbb pár szempont:
1.) Sokan úgy gondolják (komoly közgazdászok is) hogy azért kell termelni, mert különben megakad a gazdaság. (és az eszükbe sem jut, hogy az emberi szükségletek irányából közelítsenek)
Ez a baj. Ez összefügg a kamatozó hitelpénz alapú gazdasági rendszerrel, de errõl késõbb. Igen nagy baj, hogy az önmagukat környezetvédõként felcimkézõ emberek sem teszik helyre a gazdaság sorrendjét: a gazdaságnak az emberi szükségleteken kell alapulnia, és azokat kielégíteni, NEM PEDIG -- a pénz forgását biztosítandó -- mindenféle módon (pl. reklámok) az emberi fogyasztást utánaigazítani a termelésnek.
2.) Ide tartozik a túl pazarló, divatjellegû BIRTOKLÁS. Amikor a valós szükséglet helyett divat szempontok miatt váltják a mobiltelefont, autót, mosógépet, ruhát, cipõt, kicserélik a (hõszigetelt) ablakukat egy ugyanolyan hõszigetelésõre, de divatosabbra, stb..stb. A lakásukat/házukat x évente felújítják, amitõl nem lesz jobb, csak máshogyan néz ki, mert már unják az 5 évvel azelõtt felrakott fürdõszobai csempét, vagy a kád színe nem tetszik...
Nagyon sok drága mûszaki cikk szerencsétlenül rövid élettartamra van tervezve, és ezen élettartam lejártakor javíthatatlan. Részben a konstrukció miatt, részben az alkatrészhiány miatt. A gyártónak az az érdeke, hogy újat vegyél, és a sok CO2 hantával elfoglalt fõmocsok elfelejt erre törvényt hozni.
3.) Azt nem nehéz kiszámolni, hogy a JELENLEGI gazdasági-technológiai rendszer mellett nem lehet a Földön 7-10 milliárd ember életminõségét huzamos idõn át (százezer évek) fenntartani. Innem azonban logikailag (is) KÉT IRÁNYBA lehetne továbblépni: -- Nem továbbfejlesztve a jelenlegi rendszert, visszafogni a "fogyasztást" (a REÁLIS szükségletek szintje alá) -- A jelenlegi nyugat-európai életminõséget biztosítani 8 milliárd embernek, a szaporodás korlátozásával és a gazdasági-technológiai rendszer továbbfejlesztésével. Amit én nagyon furcsállok: mindenki az elõzõ bajusz szerinti utat tekinti járhatónak?
Már sokan és sokszor leírták, hogy mit kellene tenni, de ez sajnos nem jut el a döntéshozókig.
Ezzel szemben gõzerõvel folyik a lakosság beleszoktatása az életminõség csökkentésének gondolatába. És sajnos a rövid emlékezetû birkanépnek mindent le lehet nyomni a torkán, ha kellõ lassúsággal hajtják végre a változtatásokat. A birkák ugyanis nem egy általuk lehetségesnek és helyesnek tartott életminõséghez, helyzethez viszonyítják a sajátjukat, hanem az emlékezetük által átfogott idõbeli elõzõ helyzetükhöz. Ez targédia.
4.) A népszaporulat korlátozásának kérdése. Teljesen felesleges a fehér ember által lakott országokban a népszaporulat korlátozásáról beszélni, miközben a világ többi részén évente több tízmillió fõvel nõ a lélekszám. Valami okból arról még beszélni sem szabad, hogy ezekben az országokban kellene csökkenteni a népszaporulatot. Ez a téma vörös posztó ugyanazon mocsadékok szemében, akik a fehér emberek lassú pusztulását teljes közönnyel szemlélik (talán még örülnek is magukban)
5.) A mai gazdasági rendszer a KAMATOZÓ HITELPÉNZEN alapul. Óriási hatalom ál e gazdasági rendszer mögött, és érzésem szerint a világ folyó leigázása (Irak, Afganisztán, Szerbia eltiprása, Irán folyamatos fenyegetése) mögött is elsõsorban ez áll. (a kõkorszaki gazdaságokkal nem foglalkoznak, csak a közepesen fejlettekkel)
A lassan világhatalommá váló közös pénzügyi irányítás igyekszik mindenkit besorolni ebbe a rendszerbe. Ennek oka kell hogy legyen. Azonkívül, hogy a történelemben minden agresszív ideológiára hasonló törekvések jellemzõk (és ezek a saját fennen hirdetett eszméiket is csupán a tömegek vakítására használták), létezhet még egy ok: a kizárólagosságra törõ, önmagát a legjobbnak tartott ideológiai alapú hatalmakban mindig munkálkodik egyfajta rettegés: mi van akkor, ha mégsem mi vagyunk a legjobbak? Mi van, ha egyszercsak kiderül, hogy az egész rendszerünk szar, és egy másik -- akit nem tapostunk el idõben -- fölénk kerekedik?
És eltapossák, mielõtt bizonyíthatna.
Ez korábban nem okozott nagy gondot, mert egyetlen ideológia ill az arra épülõ hatalom sem terjedt túl nagy részére a világnak. Emiatt mindig maradtak versenytársak. Mostanra ez a helyzet sajnos változott, és ebben rejlik rettenetes veszélye.
6.) A környezetvédelem mint a világhatalomra törekvõ oligarchia ideológiai fegyvere.
Nos, ez eléggé észrevehetõ. ENNEK a környezetvédelemnek DOGMÁI vannak, amelyeket nem az érvek, hanem az ismétlésszám dögönyöz a lakosság agyába. Ez a környezetvédelem egyfajta vallás jellegzetességeit mutatja. Fõ funkciója az emberek önkéntes életminõségcsökkentésének a segítése.
De van még egy funkciója: a világvallás jellege. Ne feledjük, hogy a Föld lakossága sokféle vallást követ, és egyik népre sem lehet ráerõszakolni a másik már létezõ vallását. Újat kell tehát kitalálni, és ráadásul az -- kezdetben -- nem lehet szemet szúró mértékben vallás jellegû. Csak így lehet elfogadtatni a százféle valású 7 milliárd emberrel. Bármely birodalom, amely hosszú távra szeretné bebiztosítani magát, az két dolgot tehet: erõs hadsereggel biztosítja részeinek hûségét, és közös vallási-ideológiai eszmerendszert vezet be. (Ez utóbbival sok költséges hadseregfejlesztés megtakarítható, amellett a túl erõs hadsereg az uralkodó fõ vetélytársa is lehet)
7.) Mit lehet tenni? Nem tudom. Az egyén szinte semmit sem tehet. Vannak tiltakozók, szkeptikusok, akik nem dõlnek be ennek a moslékhatalomnak, de sajnos kevesen. Ígyhát marad az ige hirdetése. Minél több embernek felnyitni a szemét, minél több emberben elhinteni a kételyt a hazugságok iránt, mert ha elkezdenek gondolkodni, akkor már nyert ügyünk van. Minél többen megkérdõjelezik ezt a hazugságáradatot, és felteszik a kérdést: tényleg nincs már út, csak az életminõség visszafogása? Tényletg nincs már út, csak a céljainkkal, terveinkkel, álmainkkal való végleges leszámolás, és a mások által a szánkba rakott (ócska!) célokért való harc? Tényleg nincs más út, mint a lemondás a házunkról, az autónkról, a mosógépekrõl, a napi 24 órán át rendelkezésre álló villanyáramról, az autó által biztosított mérhetetlen mozgásszabadságról és lehetõségekrõl, az évente egyszeri 1hetes üdülésrõl? Tényleg nincs más út, mint a hajnali 4-kor kelés és napi 3+3 órás (oda-vissza) gyûlöletes tömegnyomor-közlekedés (amit "természetesen" közösséginek kötelezõ nevezni B+) Tényleg nincs más út, mint a szegénység, a tudatlanság, a mai szemmel nézve mérhetetlen nyomor, a babonák, az elnyomottság, a céltalan élet?
Az meg persze véletlen sem lehet, hogy nem én vagyok a béna, hanem a rendszer rossz?
A rendszer persze jól mûködik, mindenki, aki tehetséges, avagy eléggé leszarja a többieket sikeres lesz, aki meg béna, az meg nem.. ugye?
"Az viszont tisztán lejött a szövegedbõl, hogy a "gazdagok" hibásak mindezért és az átlagember semmiért. Mindig furának találtam, amikor valaki spontán nyomja a marxista dialektikát, fullextrás osztályharccal, ahogy kell, pedig amit ebben a fajta kapitalizmusban szeretni lehet, az épp az, hogy belõled is lehetne vagy lehetett volna gazdag ember. Ki volt például Bill Gates harminc éve?"
Kicsit elcsúsztál. Azt jól látod, Nexus úgy látja, hogy a gazdagok a rosszak. Hogy valami azt okozza, hogy aki gazdag, az csak mások kárára lehet az. De akkor nem értem ezt az egész kirohanásodat. Miért akarna Nexus gazdag lenni? Mások kárára? Igen, õ is lehetne gazdag, de õ nem akar mások kárára az lenni. Kb ezt írta Nexus.
szerintem az egyensúlyi ár árváltozáskori irányának semmi köze se a válságokhoz (hogy jön ez egyátalán ide?), se pedig a piaci szereplõk számához. monopol viszonyoknál ugyanúgy mûködik, csak magasabb (ugye dupla) szinten stabilizálódik.
mindemellett sehol nem látom a választ a kérdésemre. miért halnánk bele az energiafüggetlenségbe?
Hát nekem nem jönnek be a mangababák. Sokkal rózsaszínûbben látnám a világot, ha a világ következõ urai magas svéd dögösbögyös ikerpár képében akarnának a rabszolgájukká tenni. Mondhatni alig várnám!
Neked van gyereked? Olyan, aki mittudomén, 20-40 év múlva fog élni, dolgozni, alkotni. Ha nem nem vigyázol, õ nem fog élni, alkotni, mer éhen fog halni. Ennyi.
Ez kb. azt jelenti, hogy a kínai gazdaság és a belsõ piac az eddigi extenzív pályáról szépen átmegy intenzív növekedési pályára. Az elsõdleges tõkefelhalmozás kínai módjának idõszaka a végéhez közeledik.
Ahogy a cikkben is írják. Az alapvetõ szempontot a belsõ tényezõk jelentik. Kb 10 év alatt meg fogják erõsíteni annyira a belsõ piacukat, hogy csak minimális mértékben fognak a nyugati fogyasztástól függeni, és akkor azt csinálnak velünk, amit csak akarnak.
Szal még van kb 10 éve a nyugatnak arra, hogy valami új gazdaságpolitikát kitaláljon.
"A Soros-féle elmélet szerint az árak a pénzpiacokon nem szükségképpen az egyensúly irányába tartanak. Nem csupán passzívan reagálnak a kereslet és a kínálat alapvetõ követelményére, hanem többféleképpen befolyásolják is azokat. Kétirányú folyamatról van szó: az elfogult piaci felfogás és a kereslet/kínálat közötti kölcsönhatásról, mely a piacokat eltávolíthatja az egyensúlytól. Minden konjunktúra és hanyatlás valamely alapvetõ változással veszi kezdetét, például az internet elterjedésével, amit aztán az új trend félreértelmezése követ az árak terén. Eleinte ez a félreértelmezés erõsíti mind a trendet, mind magát a helytelen értelmezést. A téves értelmezést aztán egyre inkább kezdik felismerni, a felfogás változása pedig befolyásolni kezdi az alapvetõ feltételeket az ellenkezõ irányban. A piaci ártrend azon nyomban megfordul. Az áreséssel együtt a hitelfedezetek szintén zuhannak. A fedezetek tulajdonosainak nyomott áron kell túladniuk rajtuk, hogy minimális készpénzhez vagy tõkéhez jussanak, az ilyen eladások pedig a piacot átlendítik a másik irányba. A zuhanás rövidebb és gyorsabb, mint az azt megelõzõ konjunktúra."
Soros óva int a pénzvilág további virtualizációjától, amibõl azért õ is vastagon kivette a részét, õ mindig rájátszott ezekre a trendekre, amik szélsõségessé tették a pénzpiacot ebbõl lett a haszna, még a legutóbbi válság idején is.
Egyfajta új paradigmát hirdet: "A globális felmelegedés megakadályozásához szükséges invesztíciók helyettesíthetik az amerikai fogyasztást a világgazdasági motor szerepében." Ez igaz is lenne, ha a bankok megmaradtak volna azon a szinten, hogy csak egyfajta likviditást adnak a vevõnek és a termelõnek, hitelt ahhoz, hogy a tranzakciók végbemenjenek. Azonban jelenleg az olcsó hitelekkel olyan fogyasztásra ösztönzik a vásárlót, amire neki nincs is szüksége, ez végül is még jó is. Másrészt a társadalom aránytalan fejlõdése, polarizácioja miatt a társadalom jelentõs része nem lesz képes aztán soha visszafizetni ezeket a hiteleket. Az, hogy a globális felmelegedés megakadályozására olyan invesztíciókat csinálunk, aminek árát egyszerûen le kell írnunk, mert a Földanyán nem hajthatjuk be a követeléseket, a rendszeren semmit nem változtat, mert az is behajthatatlan követeléseket fog eredményezni.
A gazdaság alapvetõen a termelés és a fogyasztás egysége. Régebben mivel nem volt a gazdaság megszervezéséhez, az erõforrások nyilvántartásához olyan eszközünk, mint manapság a számítógép. Szükség volt egy olyan médiumra, ami az erõforrásokat jelképezte a gazdasági ciklus megszervezésének ideje alatt. Ma erre nincs szükség. Az interneten millió olyan kis tranzakció zajlik, amiért régebben fizetni kellett, az interneten történõ alkotó, termelõ tevékenységhez viszont nem kell pénz.
A modern gazdaság egy olyan õskövületet (a pénzvilágot) hordoz koloncként a nyakában, ami ma már akadályozza a mûködését.
Valamit nem értek, legyetek szívesek magyarázzátok meg nekem: Mind tudunk a színesfém lopásokról. Legutoljára ezt a hírt olvastam róla.
Ha ezeket a rongálásokat az al-Kaida követné el az terrorizmusnak minõsülne, de ezek a rablók évek óta garázdálkodnak, közérdekû üzemek mûködését zavarják meg súlyosan, néha több ezer ember életét befolyásolva, és nem történik semmi drasztikus. Pedig ez is terrorizmus! Ti értitek ezt?
Ja, a közgáztankönyvekben van ilyen. Csak ha minden a közgáz tankönyvek szerint menne, akkor valszeg nagy világválságok sem lennének.
A gyakorlat meg más. Annyiban jogos a dolog, hogy ma az árképzés virtuális, de nem a piacon kialakított árfolyam az alapja, hanem épp az árral próbálnak a cégek a piacon manõverezni. Nem annyit fizetnek az emberek alapból, amennyi a költségek szerinti + 10% profitból számítható ár, hanem annyit, amennyit az eladó, mint követelést érvényesíteni tud. Ma nem a hagyományos értelemben vett adás/vétel zajlik. Hanem az áru egy indok, amire hivatkozva a két fél megpróbálja a követeléseit maximalizálni. A tõkések szinte minden üzletet így fognak fel. A szerzõdések valójában sokkal inkább csak opciók, alap a további alkura. Aztán ugye sok cég egyszerûen piacot akar szerezni, hogy aztán adott terméken keresztül más termékeit a vevõre tukmálhassa. Elterjeszt egy terméket, ami csak a saját termékeivel kompatibilis, azért meg a gatyádat is lehúzza.
A luxustermékeknél ráadásul az ár gyakorlatilag a termék része. Adott termék azáltal lesz értékes, mert drága. És nem attól lesz drága, mert sokba kerül az elõállítása. Lásd Apple termékek, vagy Nintendo Wii. Egyik bicikliboltos ismerõsöm járt így. Volt egy raklap bicajosgatyója, amit sehogy nem tudott eladni, hiába vitte a béka segge alá az árakat. Aztán amikor ez az út nem jött be felemelte az árakat. 1 hét alatt mindet elvitték.
Az olajár is jó sok mindentõl függ, legfõképp, hogy az OPEC hogy alakítja. Ami gyakorlatilag egy hivatalosan mûködtetett kartell. Õk sokkal inkább asszerint alakítják az árakat, hogy hosszútávon mennyit tudnak kivenni a piacból, de azt mind kiveszik. Ha csökken a fogyasztás el fogják érni, hogy növekedjenek az árak. A 90-es években folyamatosan a béka segge alatt volt az olaj ára, pedig a kereslet egyre nõtt, pláne hogy olcsó volt az olaj. Aztán a végterméknek van egy hatalmas adótartalma, amit az államok fölöznek le. Amerikában ez az adótartalom elég minimális, így gyakorlatilag központilag támogatják ezzel a saját gazdaságukat, mert nincs olyan szintû ehhez kapcsolódó elvonás.
Igaz lenne a mainstream gazdaságpolitika, ha egy fenntartható kiegyensúlyozott fejlõdést eredményezne mindenhol. De nem ez a helyzet. Persze õk azt mondják, hogy az elvek jók, csak a megvalósítás valahogy mindig eltér az ideálistól.
Szerintem: A globális klímaváltozást NEM az ember okozza, teljesen tök mindegy hogy mennyi CO2-õt pumpálunk a légkörbe. A Nap intenzitása ciklikusan változik ennek függvénye a Föld klímája. A fõ gond a túlnépesedés és az erõforrások csökkenése. Itt elsõsorban nem a kõolaj a gond hanem a termõföld és ami az IVÓVÍZ. Tök mindegy hogy 200 év múlva mi lesz ha addig az emberiség kiírtja egymást ezekért. Szóval amíg nem lehet ivóvizet olcsón elõállítani a óceánokból addig az a szûk keresztmetszet.
ahogy én tanultam a kereslet növeli az árat.
normális (és manapság még nem megtérülõ) rendszerekkel elérhetõ az energiafüggetlenség még itt, kontinentális viszonyok között is.
Aha! Ha csak rólam lenne szó, de sajnos nem. A hozzád hasonló cinikus, gátlástalan emberek rengeteg magyar ember életlehetõségeit szûkítették be. Nehogy már az áldozat legyen a hibás. Az ilyen kis aljasságok nálam nem jönnek be. Másokkal kell próbálkoznod.
Ja értem, a saját családalapítási kudarcod is a "destruktív körök aknamunkájával" magyarázod. Azt hittem, Isten-komplexusod kiterjed arra is, hogy te átlátsz a mesterkedéseiken, de akkor ez nem jött be.
Szerintem nem kell ide bányászcucc, egyszerûen dilinyósoknak nehezebb párt találni, bár nem lehetetlen. Javaslom rettentõen buta nõk kerülgetését, azok talán elhiszik majd, amit mondasz magadról. Kitartást és sok sikert kívánok. ;)
Hozzászólásod elnézve, még magas is volt az a szint. Na mindegy, nem fogom gazdasági analfabétának elmagyarázni az egyszeregyet, nincs nekem ennyi idõm az oktatásodra. Menj csak kapálni, a fõdbõl tisztességes dolog megélni. A répa valódi érték, a nyulad is érti, a közvetítés díjának fogalma meg neked magas.
Te én olvastam az egyik igen vaskos könyvét, de egy szóval nem ír olyat, hogy a spekuláns munkája értéktelen. Szidja a rendszert, és a kritikájával maximálisan egyetértek, de a kritikája a szabályozatlanságára vonatkozik, nem a mûködési elvére.
LOL Nyugodtan megpróbálhatnál kicsit magasabb szintû példákat írni, mert ez a viccgyûjtemény a mórickaújságba kívánkozik. Nézzél már, annyira felnõttnek bennünket, hogy nem ilyen ökörségeket hozol példának. Persze ha ez a te szinted, akkor most nyomok egy nyálas puszit a buksidra, nagyon kreatív voltál!
A spekuláns nem reális árakat akar elérni, hanem profitot, talált pénzt zéró anyagi termeléssel. Szerintem ebben megegyezhetünk. És ha akár a spekuláns tevékenysége következményként, vagy más módon reálisan beárazott termékek piacáról a spekulánst pénzt, profitot termel ki, az egyfajta lerablás és destabilizálja az árfolyamot és a piacot. Nem hiszem, hogy ezt tovább kéne ragozni.
"Nagyon sok pénzzel nem lehet folyamatosan spekulálni (ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek kivételes alkalmak)." Hát persze! Nem tudom, hogy hallottál-e róla, de 2008-ban volt itt egy spekulációkra visszavezethetõ kiba nagy pénzügyi válság, ami nekem is évente vagy félmilliót vesz még mindig ki a zsebembõl évente. De csak nem a tiédbe vándorol? Mert ha igen, akkor lenne itt 1-2 nagytestû barátom, aki kibaszott komolyan szeretne veled elbeszélgetni!
Figyu, én nem azt mondom, hogy nincsenek problémák. De a probléma a globalizált gazdaság elégtelen szabályozásában, a gazdasági-politikai összefüggésekben és lobbikban, a vagyonok méretében, egyes szereplõk piaci súlyában, a bankok viselkedésében van. Nem a spekulánsok létezésének tényével van a baj. Ha kiirtod az összes spekit, semmit sem fogsz megoldani.
"ne a spekulánsok döntsék már el hogy mi mennyibe kerül"
Hanem? Írjuk le az ötödik ötéves tervben? Emlékszel még, milyen köznevetség tárgya volt az árukínálat a moszkvai GUM áruházban? Hasonlítsd össze egy mai közepes plázával. Mindez azért, mert a szovjet vezetõk a tankot ügyesen elõbbre árazták, mint a pelenkát. Õk is jobban tudták, mint a piac.
"Már rég nem az instrumentum valós értékét/helyzetét vizsgálják, ami alapján be lehetne árazni a dolgokat. Szinte kizárólag a termék eddigi mozgását vizsgálják."
Tévedés. Az alant emlegetett milliárdos Buffet befektetési stratégiája pl. a legklasszikusabb klasszikus: keress cégeket, amelyeket alacsonyra áraznak, menj el hozzájuk, beszélj a vezetõkkel, és ha meggyõztek, vegyél részvényt, amin ülj tíz évig, aztán add el. Így keresett százmilliárdot.
Amit nem tudsz, az az, hogy egy bizonyos méret felett nem lehet spekulálni, mert egyszerûen a napi piac nem képes felszívni az eladni-venni kívánt mennyiséget. A gigantikus alapoknak nincs más esélyük, mint a klasszikus "hosszú távon jó helyre teszem" hozzáállás. Nagyon sok pénzzel nem lehet folyamatosan spekulálni (ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek kivételes alkalmak). Lényegében õk állják a hosszú távú kockázatot, biztosítják a likviditást, és végsõ soron odaállnak a vevõ oldalára akkor is, amikor mindenki más elad.
Látom azt sem érted, hogy miért mozognak az árak az aktuális hírekkel ellentétesen. Épp azért mert a valódi, *mai* árát próbálja a piac megtalálni, nem a tegnapit! Ha philcsy user az SG fórumról is tudja, hogy a japán piac kilátásai nem túl rózsásak, akkor szerinted a milliárdok fölött diszponáló hedge fund portfólió-menedzserének újat árulsz el? Ezzel kel és fekszik évek óta. Amit mindenki tud valami várható jövõjére nézve, az már ezer éve benne van a termék árában, mert az elsõ információ-morzsára azonnal lecsapnak. (Nagyjából épp ezért közel esélytelen a kisember a tõzsdén vagy a valutapiacon.)
"Elvi baromság az hogy a termék pénzben kifejezett értékét a kereslet határozza meg. Egy termék pénzben kifejezett értékét a felhasznált erõforrásoknak kellene meghatározniuk. Ez lenne a normális."
Hát akkor neked is kiosztanék egy vörös csillagos pufajkát. Gondolkodj már el egy kicsit: tegyük fel, hogy Dél-Afrikában diktatúra van, semmi se megy se ki, se be, viszont a gyémánt az utcán hever, mezítlábas kisgyerekek azzal fociznak. Ha az egyik mégis átúszik a krokodilokkal teli Oguhara vízesésén, hóna alatt egy öklömnyi gyémánttal, aztán bekopog Amszterdamban van Guildensternhez, szerinted azzal fogják elhajtani, hogy nem kell, hisz az utcán találtad?
A spekuláns és a piac pont ezért nézi a trendet is, ami igenis befolyásolja a termék valódi árát. Az, hogy az emberek épp miért bolondulnak épp, marhára semmi köze ahhoz, hogy a terméknek mennyi volt az elõállítási költsége, az abba befektetett munkaóra. Csinálhatok én színaranyból budikefét százezer munkaóra befektetéssel, a kutyának se fog kelleni. Fordítva meg, ha épp az iGagyi a menõ, akkor senkit sem érdekel, hogy ugyanaz a gyár a szomszédban pont ugyanabból az alkatrészekbõl elõállít valami mást, mégis háromszor annyit is megadnak érte.
Ez így jó is. Mégis, kinek lenne joga eldönteni, hogy nekem mi mennyit ér? Kérdezted, hogy miért a spekuláns dönti el. Nem közvetlen dönti el, õ csak közvetít: én adok érte valamit, valaki meg eladja valamiért. A spekulánst rohadtul nem érdekli, hogy az illetõ dolog lótakony vagy gumiszigony, csak az, hogy különbség legyen. De ha már az árazásnál tartunk, a spekuláns csak egyfajta kereskedõ, tehát akkor a sarki fûszerestõl a teszkóig mind csak élõsködõ ártorzító, ugyebár. Amit megint nem értesz, hogy a termék útja a fogyasztóig sokszor többet ér, mint maga a termék. Anélkül hegyekben állhatna Kínában az iGagyi.
Vagy mondhatnám bármelyik internetes mémet, ami zéró munkával milliók agyát és idejét tölti ki.
Hihetetlen, hogy mennyien képtelen felnézni Marxból, pedig a példák milliói ott vannak az orruk elõtt...
Akár hiszed, akár nem ez a fejlõdés lényege! Persze nem ilyen szélsõséges értelemben véve. Csak mert a puszta létfenntartásra az igénybe vett áruk, szolgáltatások 90%-ára nincs szükségünk! A megszorítások végsõ határa pedig a vissza a fára filozófia.
Jelenleg valójában még nincs energiaválság, a CO2 krízis is hipotetikus és városilegenda szintû. A környezetszennyezés, az erõforrások kifosztása azonban valójában más tészta.
Ha csökkentjük az energia felhasználást be fogunk halni. Az, hogy fosszilis, atom, vagy más forrásból biztosítjuk az energiát, bizonyos szinten ma is filozófikus kérdés. Az energiát szolgáltató cégeknek persze meg van a maguk érdeke, de ez megint más tészta.
Szal szerintem vegyél nyugodtan kenyeret tonnaszám, legalább segíted valamennyire a hazai gazdaságot. Jelenleg ez fontosabbnak tûnik.
OK, akkor vásároljunk minél több energiát, mert olcsóbb lesz, és több pénzünk marad. Jut eszembe, holnap veszek tíz kenyeret, hátha attól olcsóbb lesz. 9-et eldobok, egyet megeszek.
Plusz még azt is tapasztalnánk, abban a rövid idõben amikor a jüan kvázi a reális árfolyamát érné el, hogy a közgazdászok számára is nyilvánvalóvá válna, hogy a kínai gazdaság a legnagyobb.
És persze miután ezt kimutatnák ahogy írtad összeomlana a világgazdaság.
A gondolatmenetben csak egy bibi van, mégpedig, hogy minél kevesebb energiát vásárolunk, annál magasabb lesz az energia ára!
Ergo a takarékosság önmagában nem oldja meg az energia függõséget, az energia biztonság helyzetét. Másrészt Az Oroszok valószínûleg nagyobb volumenû energia igényt is ki tudnának elégíteni.
És szerintem túl kell lépni, az idealisztikus, erkölcsi jó fogalmán. Ha azt nézzük, hogy a nyugati monopolkapitalizmus mennyire hatékony, innovatív, képes a megújulásra, akkor azt látjuk, hogy a társadalom szempontjából egy csomó olyan jelenséget produkál, ami által önmagát pusztítja el a társadalom bizonyos tényezõinek negatív irányba terelésén keresztül. És azt, hogy már a második, harmadik generáció távol-keleti stílusú korporatív/államkapitalizmusra épülõ gazdaságai érik be, vagy hagyják le (Japán, Kis-Tigrisek, Kína). Szal akkor éppen ideje, hogy a nyugat valamit sürgõsen kitaláljon.
Abban egyetértünk, hogy az idealizmus általában társadalmakat rombadönti, idealista volt Hitler, Pol-Pot, Kim-Ir-Szen, Mao, vagy Gorbacsov, vagy Bush. Tevékenységük eredménye az általuk vezetett társadalom összeomlása, kizsigerelése, és emberek millióinak halála.
Egy új rendszernek nem feltétlenül igazságosnak kell lennie gazdasági értelemben, sokkal inkább célszerûnek és hatékonynak. Azonban a leghatékonyabb végül is az, ami az emberi természetbõl is következik.
Soros viszont azt mondja, hogy az új gazdaságpolitikákról szóló álmok hazugságok. A valóság a spekuláció, amiben nincs semmi idealisztikus, vagy értékteremtõ.
Az, hogy õ is rengeteg pénzt fektet alapítványokba inkább a személyes erkölcsi, lelkiismereti konfliktusának érzem azzal szemben, amit õ is csinál, mint bármilyen racionális, rendszerszerû elmélet követésének.
Hú, ez teccik ez a hozzászólás, végre valami kihívás!:)
Na lássuk csak, ezexerint Rockefellerék már lejátszották az egész dolgot egyszer.
Úgy látom Rockefeller itt is azt használta ki, amit minden tõkés kihasznál: a tõke szabadon áramlik a határokon, miközben minden más, a jog, a szabályozás határokhoz kötött. A jogi, szabályozásbeli különbségek viszont kihasználhatók. Ezen bizony csak az segíthet, ha a szabályozás általános, legalább régiós szinten, Eu, vagy egész US, vagy Kína vagy akármi szintjén.
Ja és had kérdezzem már meg: Ha ennyire fontos az hogy a piac szabja meg az árakat, akkor hogy is van az hogy a legsikeresebb gazdaságban az állam szabja meg a deviza értékét? Na ugyan kire gondoltam, hát persze hogy Kínára.
Tudod te mi lenne Kínával ha a piac szabályozná a jüan árfolyamát? Most hogy minden gazdaság szaba van mindenki jüan-t venne. Egekbe menne az árfolyama. A kínai árukat senki sem venné. Elbocsátanák a kínai munkások nagy részét. Éhséglázadás lenne. Mindeközben a jüan árfolyama ballisztikus ívben a földbecsapódna. Mindeközben persze Kína felszabadítaná devizatartalékait (ami tömérdek dollárt jelent) hogy megpróbálja menteni a helyzetet. A piacra kerülõ hatalmas mennyiségû dollár lenyomná a dollár árfolyamát. Mivel az összes ország és az összes pénzintézet dollárban tartja devizatartalékának a nagy részét, így az egész világ elvesztené pénzének egy jelentõs részét. Mindeközben a spekulánsok nem azon fáradoznának hogy a rendszert stabilizálják, hanem hogy az éppen összeomló gazdaságok devizáira sortoljanak.
Na kb ilyen a te mindenek felett gazdaságszabályozásod.
(Bár ahogy látom feleslegesen ugatok, mert halott a fórum. Egy újabbat sikerült kinyírnunk. Jeee.)
Nagyon fontos a nevelés. A kisgyerek, amikor beszélni tanul, elõször tanulja meg azt a szót, hogy anya/mama, utána azt, hogy apa, majd azt, hogy "napkojjektor", utána meg azt, hogy "bijógáz". Ez a jövõ záloga!
Magyarországnak el kell érnie energiafüggetlenségét, és akkor részünkrõl nem fog melegedni a sarkvidék. Elsõsorban az orosz gáztól való függõségünket kell csökkenteni, majd hosszútávon felszámolni, és ehhez meg kell vizsgálni, hogy milyen helyi lehetõségek vannak. A lakossági gázfogyasztás valszeg nem a torta legnagyobb szelete, de ha el lehetne érni, hogy a mostani érték felére csökkenjen, akkor a haza már valamelyest fényre derülne.
Hogyan lehet ezt elérni? Mit tehet a mezei magyar, anélkül, hogy az általában hozzá nem értõ politikusok döntésére várna?
* A legkézenfekvõbb megoldás a lakások jobb szigetelése, háromrétegû ablakok felszerelése ha az ablakcsere épp esedékes. *Ezt követi - bár nem gázos téma - az izzók cseréje takarékosra. (Mondjuk annyiban ez is gázos téma, hogy az elektromosság nagy részét gázüzemû erõmûvek termelik.) *A harmadik támadási felület a napkollektorok. Lényegében ezek a szegény ember napelemei. Olcsón kihozhatók, házi barkácsolással is felszerelhetõk. *A negyedik front a biogáz generátorok. Ezek is olcsó cuccok, házilag is összedobhatók.A neten sok infó van róluk. Hatékonyságuk fokozásához élesztõt kell használni, ha nem tévedek. Lényeg, hogy hamar termelje a metánt. *Az ötödik módszer - bár aránya csekély - a fõzési módszerek tökéletesítése. Az ökölszabály itt az, hogy kuktában kell fõzni. Olcsó és egészséges! Emellett, - ez saját trükk - a gázégõket védõ vasrácsot le kell venni, és a fazekat, esetleg, közvetlenül az égõfejre kell tenni. Ezeket a vasrácsokat ugyanis az idióta mérnökök rosszul tervezik, és a láng messze van a fazék aljától. Emiatt én mindig leveszem a vasrácsot, és az edényt ráteszem a gázégõfejre. Persze, vigyázni kell, mert a fõzõedény könnyen felborulhat, velem már elõfordult, de megfelelõ centírozással nem lesz gond. A tapasztalatom az, hogy a víz feleannyi idõ alatt forr fel. Régen a kávém 10 perc alatt készült el, ma 5 perc alatt. *A VI. módszer a kádban fürdés helyett a gyors zuhanyozás. Elég, ha az ember havonta egyszer fürdik kádban, nem jó eláztatni magunkat. Havi egyszeri kádban fürdés, és havi egyszeri (meghûlés esetén gyakoribb) szaunázás az ideális kisimítja a ráncokat. Ja, és kell mozogni, kocogni, sétálgatni, hogy mozogjon a vér, a nyirok, ez még jobban dresszírozza az immunrendszert.
(folyt. köv.)
"Mi is volt a nyár elején?" -> "Mi is volt a nyár végén?"
A spekuláció általad leírt kedvezõ hatásait viszont beárnyékolja a manipulálás kedvezõtlen hatásai. Az ilyen manipulációk az egyébbként enyhe kilengéseket felerõsítik és ez a gazdaságnak nem használ. Amit te mondasz az jó volt a kapitalizmus kezdetén. De azóta a pénzpiac túlnõtte magát a gazdaságon. Tõkeáttéttel egy egyszerû hétköznapi ember 100 milliókat tud megmozgatni ha akar.
Egyébbként pedig ne a spekulánsok döntsék már el hogy mi mennyibe kerül
"A játék akkor kezd ön- és közveszélyessé válni, amikor a felhalmozott vagyonok kezdenek elszakadni a valóságtól, de ez nem a spekulánsok hibája: õk azzal játszanak, amit a kezükbe adnak, és az a feladatuk, hogy a saját munkájukat a legjobban végezzék." Pontosan hogy a spekulánsok hibája! Ne a spekuláns döntse már el hogy mi mennyit ér. (Ki õ?) Egyébbként is mi alapján dönt? Már rég nem az instrumentum valós értékét/helyzetét vizsgálják, ami alapján be lehetne árazni a dolgokat. Szinte kizárólag a termék eddigi mozgását vizsgálják. Pontosan hogy az ilyen dolgok miadt alakulnak ki az erõsen alul vagy túlértékelt állapotok. Mi is volt a nyár elején? Folyamatosan jöttek ki a rosszabbnál rosszabb USA adatok. Mit csinált a dollár? Erõsödött! Hogy is van ez? Aztán valamikor szeptemberben megállt és elkezdett gyengülni. Pedig nem volt az USA rosszabb helyzetbe mint elõtte. Az EU-s helyzet sem igen változott. Nézzük a (tetõleges valuta)/JPY árfolyamot. Miért is olyan erõs a japán jen? Amikor a japán gazdaságnak sem a rövid, sem a hosszútávú kilátásai nem túl rózsásak?
Egyszerûen hogy megértsd: A spekulánsoknak az a céljuk hogy az árfolyam minél inkább ingadozzon. Ebbõl van hasznuk. A gazdaságnak viszont az a jó ha az árfolyamok minél kevésbé ingadoznak. Hiszen csak így lehet elõre tervezni. Kovetkeztetés a spekulánsok és a gazdaság érdekei ellentétesek. (Ez természetesen rövidtávon igaz csak, mert ha a gazdasággal baj van akkor azon a spekuláns is bukik. A pénzemberek viszont híresek a rövidlátóságukról. A legjobb bizonyíték erre a folytonos fejlõdésre alapozott világgazdaság.)
Elvi baromság az hogy a termék pénzben kifejezett értékét a kereslet határozza meg. Egy termék pénzben kifejezett értékét a felhasznált erõforrásoknak kellene meghatározniuk. Ez lenne a normális. Csak ez a mostani rendszerrel finoman szólván: nem kompatibilis. (Természetesen az erõforrásokat továbbra is súlyozni kellene, de ezt sem piaci hanem rendelkezésreállási alapon.)
Egyébként a spekulánsok valóban beárazzák az embereket, és elég olcsón, mert népirtó tevékenységük lassan tönkreteszi az egész nyugati civilizációt. Tehát: népirtók.
Senki ne higgye azt, hogy a népességfogyás Magyarországon egy spontán folyamat. Vagy Amerikában a fehér népesség arányának csökkenése. Ezek mögött felfedezhetõ a destruktív körök aknamunkája. Amikor oda jut a fiatalság, hogy énekeibõl nem az élni akarás, a szerelem, az életöröm sugárzik, hanem a "Live and let die!" (Élj, és hagyj meghalni!), akkor ott nagy bajok vannak. Ez nem ma kezdõdött, hanem már 1973-ban, a '68-as anarchista, drogimádó nemzedékkel (amelynek tagjai ma vezetõ pozíciókban vannak).
"Ácsi. Én azt mondtam, hogy ahogy én használom ("a lehetõ legigazságosabb"), van értelme." Te számodra a legigazságosabb, valószínûleg azért mert olyan helyzetben vagy hogy látod magad elõtt a lehetõségeket amelyek mentén elérheted céljaidat. Az emberek többségének viszont lehetõségük sincs erre. Pedig ugyanabban a rendszerben élnek. Számukra ez nem a lehetõ legigazságosabb rendszer. Más (pl az elõzõ rendszer második felvonása) már sokkal igazságosabb is lehet mint a mostani. Téged idézve a (ahogy te használod: "Ugyanakkor biztosan léteznek fokozatok, hiszen ismerünk társadalmi rendszereket, amelyrõl mindenki egyetért, hogy igazságtalan, és összehasonlításban is mûködik a fogalom, tehát mondjuk a rabszolgatartó társadalmakat általában erkölcsileg gyengébbnek tartjuk." Igen lehet fokozatokat meghatározni (adott szempontok szerint), de ezen a mércén a mostani rendszer is elbukik hiszen ennek is sok olyan elemét lehet találni "amelyrõl mindenki egyetért, hogy igazságtalan". Fogadd el hogy nem lehet az igazságos jelzõt kitenni egyik valós rendszer elé sem.
"Ahogy te akarod használni, ("minden igazságtalan"), meg nem sok teteje." De van értelem. Kifejezhetjük vele (örök) problémánkat az éppen aktuális renszerrel kapcsolatban. Ez (ideiglenes) lelki meggyugvást okoz. Tehát van értelme. Tehát az igazságtalan jelzõt viszont minden probléma nélkül használhatjuk bármely valós rendszer elõtt.
Egyébbként ahogy én használom nem tautológia. Elméletben léteznek igazságos rendszerek, tehát egy rendszer nem feltétlenül igazságtalan. Csak a gyakorlatban. (Olyanról meg nem hallottam hogy gyakorlati tautológia.)
Kedves @os! A te világképedben járványokra is szükség van, mert azok "árazzák" be, hogy kinek érdemes tovább élni, vagyis szelektálnak, ami evolúciós motor.
de hogy máshonnan világítsam meg a dolgot: jellemzõen legalább akkora a CO2.kiocsájtásod a fûtés + melegvíz elõállításához, mint amennyit elautózol. ezt ugye relatíve egyszerû személyre szabva kiszámolni, ha megnézed az össz liter benzin meg az össz m3 gáz / fa / mittomén fogyasztást.
szóval van egy hely, ahol mindegy a súly, mindegy a felület és a technológia is sokkal sokrétûbb lehet (napkollektor vs napelem). a végén ugyanannyit spórolsz CO2-ben, csak otthon tizedannyiba kerül a fejlesztés.
akkor pontosan milyen logikai alapja van az elektromos autónak? majd ha mindenki passzívházban él és tele a tetõ olcsó és hatékony napelemmel, akkor must have. addig azért van pár más tennivaló.
és ismert az audira hajazó jármû ára is? szerintem könny szökkenne a szemedbe ha kiderülne mennyi az akksi bele. én úgy 15-18 millára saccolom. az elsõ pár évben, aztán kinézem, hogy elkezd fogyni az alapanyag és megy az egekbe az ár. meg tizenóra töltés, meg ugye 2000 ciklus, bár ez utóbbira még azt mondom oké.
Ácsi. Én azt mondtam, hogy ahogy én használom ("a lehetõ legigazságosabb"), van értelme. Ahogy te akarod használni, ("minden igazságtalan"), meg nem sok teteje. Egy konstans zéró függvény nem túl érdekes, de ha azt mondom, hogy ennek a függvénynek x-ben van a (biztosan lokális, de lehet hogy globális) maximuma, az fontos.