SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Olyan oldalról, ahol az ilyesmit tételesen tárgyalnák, nem tudok. Néhány cikk van itt-ott. A fordítók, amikor valaki azt kérdezi, hogyan álljon neki egy kezdő a fordításnak, hol kezdje el, szinte kivétel nélkül azt válaszolják, hogy a könyvtárban. Olvass minél több magyar!! nyelvű könyvet abban a témakörben, amiben fordítani szeretnél. Ismerd meg a magyar nyelvet a lehető legjobban, bővítsd a szókincsedet és forgasd sokat a szinonima és értelmező szótárakat. Közben próbálgasd magad. Fordíts le egy rövid irodalmi szöveget, tedd félre egy két hétre, hónapra, utána vedd elő és olvasd el. Javítsd ki. Néha csak több ilyen nekifutásra jön ki az, amit tényleg jónak tartasz, nekem is gyakran olyankor jut eszembe egy (akkor) frappánsabb(nak érzett) megoldás valahová, amikor a már nyomdakész, betördelt szöveget újraolvasom és ez általában már késő a cizellálásra. De egyszer el kell engedni, különben sosem kerül kiadásra. A javított szöveget add oda valakinek, aki nem olvasta még a magyar fordításod. Olyannak is, sőt főleg olyannak, aki nem is ismeri az eredetit. Kérdezd meg, mit gondol róla. Ilyenkor kiderül, sikerült-e átültetned a szerző gondolatait. Prózánál ez a menet, én is így csinálom. A kész regényt legalább egy hónapig pihentetem, mielőtt újra lovasom. Aztán megy a szerkesztőnek, aki előkészíti a tördelőnek. Vele jókat diskurálunk egy-egy mondat helyességéről, néha komoly szócsatákat vívunk arról, hogy egy szó azt jelenti-e, amit én gondolok, illik-e abba a környezetbe, vagy az új szó, amit alkottam, valóban szükséges, vagy van helyette ismert, létező, azonos jelentésű és hangulatú szó.
Van egy kollégám (mármint a cégnél, ahol dolgozom, ő sem fordító), aki hosszú évek óta fordítja a Mester és Margarítát. Csak úgy magának. És még mindig nem elégedett vele. De a kiadott magyar változattal még annyira sem, ezért vágott bele. Mert nem tetszik neki a hivatalos változat.
A dolog lényege, hogy nem szavakat, mondatokat, hanem gondolatokat, képzeteket fordítunk. Gyakorlatilag újra írjuk a könyvet, csak magyarul, de a szerző stílusában. Vagyis igyekszünk a kifejezéseit, mondatszerkezeteit is megtartani, de csak addig, amíg nem megy a folyamatos olvashatóság rovására. Ha akadozni kezd a szöveg, akkor baj van, kivéve, ha a forrásszöveg is „akadozik”, mert az adott kontextusban a szerző kifejezetten ezt a stílust használta.
A versek, dalszövegek nehezebbek, mint a próza. Ott ugyanis meg kell tartani az értelmét, a hangulatát, emellett a ritmusát, a verslábakat, a szerkezetet, a rímek ütemét, stb. Én pl verset csak akkor fordítok le, ha nincs rá más mód. Ha létezik a versnek magyar változata, inkább beemelem azt, természetesen az eredeti fordító jogait nem sértve.
A hivatásos műfordítók időnként pár napos „szemináriumokon” képzik magukat, ahol stílusgyakorlatokat csinálnak, megnézik, más mit hoz ki az adott szövegből és megvitatják, miért pont azt. A fordítás folyamatos tanulás.