SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!Adva van egy jó alaptörténet, a túlnépesedett, és haldokló Föld lakossága a Barnardt Star csillag körül keringõ világban bízik, hogy új otthona lehet az emberiségnek. Hogy megvizsgálják valóban életre alkalmas-e, építenek egy hatalmas csillagközi ûrhajót, az Argo-t.
A hajó személyzete 10 évnyi utazás után a célhoz érve keserû megállapítást kénytelen tenni: a kinézett bolygó nem alkalmasabb az életre, mint bármelyik más élettelen golyóbis. A legénység így nem túl vidáman fekszik be a hibernáló kapszulákba, hogy a visszautat átaludják.
Mikor felébreszti õket Clark, a hajó számítógépe, további rossz hírek fogadják a hajó kapitányát. A személyzetbõl többen is elhaláloztak a mélyalvásban, ráadásul az eredetileg tervezetthez képest majdnem kétszáz évvel késõbb értek vissza a Földhöz.
A Földhöz, ami síri csendben fogadja a hazatérõket. Nincs semmiféle rádióforgalom, sõt, semmiféle fény sem látszik a bolygó felszínén. Nincs aktív ûrforgalom se. Az egyetlen "újdonság" a Föld-Hold L5 ponton található hatalmas O'Niel henger, egy gigászi, 50km-es ûrállomás - ami azonban hasonlóan csendben van.
Clark eközben privátban tudatja a kapitánnyal, hogy egy, a Földröl érkezett utasítás miatt iktatott be egy hatalmas vargabetüt a hazafelé vezetõ útba. Ezt az információt azonban a parancsnok bizalmasnak tekinti, és a személyzetnek hamis információt adnak a kitérõrõl, mely szerint a csillagközi idõjárás miatt volt szükség a kerülõre. (Megj.: ez az egész eléggé erõltetett, ilyen körülmények között semmi sem indokolja, hogy hazudjanak, ráadásul ahogy arra Clark is rámutat, úgyis rá fognak jönni elõbb-utóbb).
Innentõl két szálon futnak az események. Két ûrhajós, Lewis és Adams egy robottal együtt ûrsétát tesznek, hogy megvizsgálják az L5 állomást. A távirányítású robot jelét azonban rövid úton elveszítik. A két ûrhajósra marad tehát, hogy belépjenek. Az ûrállomás belsõ palástján zöldellõ, kiépített lakóteret találnak (amit egyébként kívülrõl is lehetett látni, hiszen az állomás palásztjának fele átlátszó). Ekkor azonban a lift, amin állnak, leszakadt, és lecsúsznak a "Földszintre". Leérkezéskor az egyikük ûrruhája megsérül, kiszakad, a másikuk pedig a fejét ütötte be (hogy hova, az jó kérdés, mert a nagy sisak belsõ felét nem érhette el a halántéka). Rövid úton elhárítják a veszélyt, majd folytatják a felfedezõ sétájukat.
A másik szál az Argo fedélzetén maradt 5 tudós, akiknek nincs semmi dolguk, így nekiállnak elemezni, hogy mi okozhatta az emberiség vesztét. Itt van pár okos megállapítás, például hogy hiába hallt meg az összes ember, az automata rádióadók egy részének még akár évszázadokkal késõbb is mûködnie kellene. A hosszas elmélkedés végén viszont továbbra se tudnak semmiféle támadhatattlan elmélettel kirukkolni.
Itt ér véget az elsõ epizód...
Kezdjük a fekete levessel. A film minimál költségvetésû, ha innen nézzük, akkor végül is szép az eredmény - de azért messze vagyunk egy Battlestar Galactica vagy Star Trek ENT színvonalától. Mind CGI, mind kellékek, mind hangok / zenék terén. E téren ráadásul rosszul is próbáltak ügyeskedni, A sötét belsõ terek nem fedik el a zöld hátteres felvételek hibáit, ellenben megmagyarázni is nehéz, hogy egy elviekben energiabõséggel bíró ûrhajóban miért is nincs rendes világítás.
A színészi munka sem kiemelkedõ, igaz nem is botrányosan rossz, és az is biztos, hogy nem a karcsú, modell külsejû színészgárdával akarnak plusz nézõket csábítani magukhoz.
Ahol azonban nem a pénz a szûk keresztmetszet, az a dialógusok, hiszen a forgatókönyv esetén csak a kreatívitás szab határt annak, hogy milyen szavakat adnak a színészek szájába. Sajnos itt sem sikerül maradandót alkotniuk, se nem frappánsak, se nem különösebben életszagúak a párbeszédek. Mindezt ráadásul a bruttó 27 perces hossz menti csak meg attól, hogy unalomba ne fuljon az egész.
Mi a pozitívuma akkor a sorozatnak (már ha sorozattá bõvül az L5)? Elõször is Hard Sci-fi, vagyis a tumányos eredményeket tiszteletben tartó tudományos-fantasztikus sorozat (pilot), amibõl hiány van manapság. Igen, amíg az 1950-es és 60-as években, az ûrhajózás álmait kergetve sok film és sorozat foglalkozott úgy a témával, hogy közben igyekezett ügyelni arra, hogy reálisan közelítse meg a témát, manapság ez már szinte csak elvétve foglalkoznak vele, és akkor is inkább az Anime (pl. Planetes, Moonlight Mile), vagy a kis költségvetésû filmesek (pl. Moon, Apollo 18) ugrik csak rá a témára, a hajdan volt Mars Misszió (Mission to Mars) vagy pláne a 2001/2010 Ûrodusszeia szintû produkciókra kicsi az esély manapság, és ez igaz a TV-kben, is hiába voltak érdekes próbálkozások, mint a Defying Gravity, vagy a Virtuality.
Természetesen a másik érdekessége a sorozatnak, hogy ez is részben netes pénzgyûjtõ akciókból lett finanszírozva. Ugyan sokszor futóhomoknak bizonyulnak az eféle kezdeményezések, de az L5, legalábbis eddig, sikeresen bizonyította az életképességét ennek a fajta finanszírozásnak.