Nem sértett, hanem azt látom, hogy csak a kekeckedésre koncentrálsz. Amíg így van, addig nem veszlek komolyan, nem reagálok komolyan, és nem erõlködök azzal, hogy érdemi választ írjak. Reagálok, ahogy szórakoztatónak tartom, és kész. Ha többet akarsz, akkor többet is kell felmutatod elõször.
"haszonlesõ gengszter a tudósok nagyja" - Engem ez húzott föl...
Pont errõl beszélek. Rácuppantál a nyalókára.
Én meg azt sajnálom, hogy téged ez a kijelentés sértett. Sajnálom, hogy nem a többi anyaggal foglalkoztál, amit a témával kapcsolatban írtam. Sajnálom, hogy az ember ilyen: képes a szélesvásznú-színes-szagos-érdekes-orra elõtt táncoló valóságról egy pillanat alatt elfeledkezni, amint meglengetik szeme elõtt a vörös posztót.
De hát lehetne annyi eszem, hogy figyelembe veszem azt, amirõl én magam mindig magyarázok, azaz figyelembe veszem, hogy az ember nem objektív, nem racionális, nem kizárólagosan "ész-lény", hanem döntõen ösztön-lény. Freud-nak ebben igaza volt. Kár hogy csak a kormányok és a nagy cégek PR osztályai veszik ezt véresen komolyan.
Még én sem veszem eléggé komolyan ezeket a tételeket, ezért ez az egész értelmetlen vita-szál az én hibám is. Ez nem kétséges.
De mondhatnánk azt is, hogy lám-lám, itt a bizonyíték hogy igazam van akkor mikor az emberrõl írok, meg a médiáról, meg a tudományról. Mert a mostani példa is mutatja, hogy nem az számít, hogy mit ír az ember, nem a részletek, nem a tények számítanak, nem a magvas gondolatok, hanem a vörös posztó. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG a vörös posztó. Ami meglengettetett, a vad-állat pedig úgy reagált, ahogy az számára meghatároztatott: ösztönösen.