A frontalis lebeny legfontosabb kérgi területeinek ("primer somatomotoros kéreg" és "premotoros terület", azaz az extrapyramidalis rendszer kérgi központja, valamint a motoros beszédközpont) funkcióit, ill. mûködészavarait az elôbbiekben említettük. Ezeknek a kéregterületeknek a laesioi igen feltûnô tüneteket okoznak (bénulás, beszédzavar, adverzív roham, spasticitás, akaratlagos szemmozgások, végtagkinetikus apraxia, fogóreflex). Ugyanakkor a lebeny más területének pusztulása olykor nem okoz sem motoros, sem szenzoros, sem beszédzavarokat, de súlyos változásokat idéz elô a beteg személyiségében. A frontalis lebenynek az egyén személyiségében, psychés magatartásában, intelligencia funkcióiban betöltött szerepét szinte a kísérlet erejével lehetett tanulmányozni az ötvenes években végzett frontalis leukotomiák után. E frontalis leukotomiáknak köszönhetjük, hogy fény derült a frontalis lebenynek a (1) személyiséget összetevô faktorok, (2) az intelligencia-funkciók, (3) az etikai tartás és (4) az iniciatíva (Antrieb, drive), illetve (5) a szociális viselkedés terén játszott szerepére, azaz az ú.n. "prefrontális kéreg" = frontális asszociációs vidék és az ú.n. "orbitofrontális kéreg" mûködésére.
IV.A.2.a) Személyiségzavarok
Betegség-belátás hiánya: Gyakran észleljük, hogy a frontalis lebeny daganatait hordozó betegek, noha súlyos tünetekkel rendelkeznek, azt mondják, nem érzik magukat betegnek, nincsen semmi panaszuk. Ha azonban megkérdezzük, hogy szokott-e fájni a fejük, akkor szenvtelenül, mintha nem is önmagukról volna szó, beszámolnak komoly fejfájásokról. A beteg esetleges bénulását sem éli meg betegségként.
Közömbösség: Az aktivitását vesztett beteg teljesen közömbössé válik a külvilág, legközelebbi hozzátartozói és saját magával szemben is.
Érzelmei sivárakká válnak.
Emotionalis incontinentia alakul ki, rendkívül labilissá válnak az érzelmei, a sírásig fokozódó elérzékenyülés és indokolatlan jókedv váltják egymást gyors egymásutánban.
Kritikátlanság: Megváltozik a beteg magatartása, szociális, etikai, ill. emberközi kapcsolatában. Súlyos tapintatlanságokat követnek el olyan betegek, akik még egészségesek voltak, szigorú konvenciókhoz tartották magukat.
Viccelôdési kényszer (moria, witzelsucht). A kritikátlanságnak az a formája, amikor a beteg minden alkalmat megragad, hogy humoros megjegyzéseket tegyen, esetleg súlyos tapintatlanságok árán is.
Hyperphagia: A beteg kritikátlansága miatt ösztönszerûen minden általa elérhetô élelmet igyekszik megszerezni és megenni.
IV.A.2.b) Károsodások az intelligencia-funkciókban
Elvész a gondolkodásban az abstraháló képesség. A beteg gondolkodására a konkretizálás jellemzô. Ezt legegyszerûbben közmondások segítségével vizsgáljuk, pl. ha megkérdezzük a beteget, hogy mit jelent az a közmondás "Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik", egyszerûen azt válaszolja, hogy minden korsó eltörik egyszer, ha sokat használják. Tehát a közmondás nem szimbolikus jelentésében, hanem sokkal egyszerûbben, azaz konkrét formájában fogja fel.
Elvész a gondolkodásban a lényegmegragadási képesség. Pl. ha megkérdezzük, hogy mi a különbség a madár és a repülôgép között, a beteg azt válaszolja, hogy semmi, mert mind a kettô repül.
Indítékszegénység (initiativa, Antrieb-hiány): Csökken a mozgásokhoz szükséges indíték, spontaneitás, súlyos esetben a beteg naphosszat mozdulatlanul fekszik, szinte semmilyen összeköttetést nem tart fenn környezetével, csak többszöri kérdésekre válaszol. Nem érdekli saját sorsa sem. Legnagyobb fokú frontalis indítékhiány észlelhetô az ú.n. pillangótumorok esetében, amelyek mindkét frontalis lebenyre ráterjednek, a corpus callosum oralis részein át.
IV.A.2.c) Egyéb, a frontális lebeny kiterjedt sérülésére utaló neurológiai jelek
Cerebelláris jelenségek, elsôsorban deviatio, a góccal ellentétes oldal felé, a fronto-ponto-cerebelláris pálya (Arnold) sérülése eredményeképpen, amelynek kiindulási helye a Brodmann 6-os area. Frontalis abasia.
A frontalis lebeny nagyobb kiterjedésû bántalmai esetén felszabadulási (liberaios) reflexek jelennek meg, ilyenek a fogóreflex, utánnyúlási reflex, palmomenthalis reflex stb..
A frontalis lebeny bázisán az elülsô koponyagödörben növekedô daganatok, elsôsorban az olfactorius meningeiomák elpusztíthatják a tractus olfactoriusokat és szagláskiesést (anosmiát) okozhatnak. Hátrafelé növekedve pedig a nervus opticusokat, ill. a chiasmát sértve látótér-kieséseket idézhetnek elô.