Ha meghalunk, akkor minden hiába való, bármit teszünk is.
Csak felesleges kapálózás, mert úgy is belefulladunk, és meghalunk, bármit teszünk is. Hiába dolgozunk egész életen át. Hiába hozunk létre magunknak családot, hiába szeretjük az embereket, vagy szeretünk élni. Minden csak addig a kis ideig számít, amíg még itt vagyunk, tudatunknál vagyunk. Ez egy nagyon kis idõ, aztán vége mindennek. Soha nem is fog létezni számunkra semmi, még magunk sem. Itt már teljesen felesleges csinálni bármit is az életben, mert a halálban már nincs neki értelme.
Mintha úgy akarnál a csillagokra eljutni, hogy megpróbálsz egyre magasabbra ugrálni. Bárhogy is feszíted meg magad, soha fel nem ugorhatsz a csillagokig. Ugyan így, bármit is teszel az életben, értelmetlen az egész, az örökkévalóság szemszögébõl. A dolgok értéke, jelentése, csak illúzió, egy mesevilág amibe beleringatjuk magunkat, mert nehéz elfogadni, hogy bármit teszünk, hiábavaló.