Utoljára írok errõl. Hogyan reagáltak le gyerekek egy ilyen szitut? Birkszindrómát követve. (tudjátok, amikor egy gyerek igyekszik, hogy ne lógjon ki semmilyen szempontból a sorból, fõleg számára érthetetlen dolgok miatt ne) Egyszerû példa, bár lehet ár írtam: lányom is észrevette pl., hogy nem a megszokott módon és mértékben lebeg a függöny. Odanézett, ösztönösen odanyúlt, hogy lefogja, majd totál ijedt arccal rám nézett és beszélt tovább, mintha mi sem történt volna, sõt késõbb jó ideig le is tagadta, hogy bármit tapasztalt, látott volna. Volt jópár ilyen példa. Mivel érdekel spec téged a pszichológia, Szabolcs olvass nyugodtan utána hihetetlen helyzetekben hogy reagálnak gyerekek. A gyerekek nagyon õszinték tudnak lenni, de az, hogy ne lógjanak ki a sorból, fõleg mivel minket attrocitások is értek akkoriban erõsebb motivácós tényezõ is lehet az anyjuk iránt érzett szeretetüknél, fõleg mivel nem értették mi folyik körülöttünk és sok találgatást hallottak "okos felnõttektõl" is. A spontán reakcióik õszintébbek voltak, mint a szavaik. De ez felnötteknél is elõfordul, ugyebár. Tényleg ennyi.