Rég nem állt módomban írni, ne haragudj, ha nem keresem meg hol kérdezted, de még tartoztam egy válasszal amibõl valszeg megint vita lesz, de nem baj...
Azt kérdezted, honnan tudom, hogy azon az éjszakán amikor a gömbvillámot láttam leállt a szívem vmelyik topicban, valamikor. Brutál õszintén (bár nem akartam igaziból beszélni róla, most is bõghetnékem van az emlék miatt, de most az egyszer leírom):
Tudni nem tudhatom, de íme amire emlékszem:
Jobb oldalról közeledett felém utána csak annyira emlékszem, hogy a fejem jobb oldalán fül fölött kb. 10-12 cm átmérõjû körben elkezd iszonyúan szúrni, beljebb terjed, átsugárzik bal oldalra szûkülve és azon a ponton szúr és fáj a legjobban, ahol késõbb periódikus théta szakaszokat mértek, majd tovább terjed a sok szúrás a fejem jo oldalán, átvonul egy része a híd körüli részen (ezt akkor még nem tudtam, azóta sokat olvastam az agyról) a fejem bal oldalára is, de kevésbé, viszont ugyanolyan fájdalmasan, szúrásokkal teli érzés fut le a gerincemen mindkét oldalra kb. 10-10 cm-re kisugárzódva (érdekes volt, hogy nem futott végig a testemen, vagy nem éreztem végtagokig). Ez a rengeteg szúró fájdalom visszafutott a gerincemen. Ha képzeletben összekötnénk a két lapockám alját és megnéznénk ez a vonal hol metszi a gerincet, azon a ponton ill. alatta kb. 5-6 cm-es sávnál megállt ez a szúró fájdalom, egy nagyot dobbant a szívem, utána fulladtam azután pedig csak arra emlékszem, hogy kb. 2 m-es magasságból látom magam feküdni.
Igazad volt, nem tudhatom biztosan, hogy megállt, de ha a gerinc azon tájékának van köze a szívizom mûködéséhaz, azért ne jelentsd ki kategórikusan, hogy tuti álmodtam....Ezeke a fájdalmak, szúrások ahoz hasonlítanak, mint mikor elzsibbad az ember keze, lába...stb. csak sokszor erõsebben szúr. Kb. 1-2 évbe tellett, hogy (fõleg villámlásos viharok elõtt) ezek a szúró érzetek elmúljanak. Eleinte napi rendszerességgel jelentkeztek, majd ritkábban, majd csak viharok elõtt, majd akkor sem. És nharagudj, hogy nincs igazán kedvem errõl írni. Eddig sem volt, de legyen. Ha igazam van íme a megoldási lehetõség arra a kérdésre miért nincsenek külsérelmi nyomok, szervi sérülések a gv áldozatainál. Nem roncsol, nem pusztít, inkább olyan érzés volt, mintha "csak" lezsibbasztana. Az áldozatok majd mindegyikénél (állat, ember) nem találtak semmit, csak megállt a szívük, mint utólag olvastam.
Ez lenne a megoldás? Az idegrendszer mûködését gátolja ha "hozzáfér" és mivel a szív a test motorja....érted...ennyi
Marha vékony a választóvonal élet és halál között. Én azóta mióta erre emlékszem úgy alom el, hogy reggel vagy felkelek, vagy nem, csak már nem zavar a tudat, hogy ez bármikor bárkivel megeshet.....Nem tudom bizonyítani, nincs rá precedens a últban, ha jól tudom, hogy bárki ilyen találkozást túlélt volna...szal a kutya a farkába harapott.