Na akkor sorban: csak egyszer és abban az idõben lett volna akkora huzat, ami olyan mértékben melebegtet egy sötételõ függönyt? Csak egyszer és abban az idõben ment volna el egy teherautó a ház elõtt, ami kissebb földrengést okozva meglengeti a csillárt, vagy érezhetetlen orkán a lakásban? Csak akkor pár hónapra egyre ritkuló tendenciával hülyült volna be az elektromos hálózat? Pont utána hirtelen érzékenységet és ismeretlen eredetû fájdalmakat, szúró érzéseket (fõleg viharok elõtt) tapasztalok, pár hónapra spontán hallucinációkat (amelyekrõl kapásból el is tudom dünteni, hogy nem valóság csak a gv után, és pár hónapon belül egyre ritkábban elõfordulva teljesen megszûnnek, ahogy a fájdalmak is ugyanilyen tendenciát mutatva, a szúró érzések is, csak több idõ múlva) Csak abban az idõben szintén ritkulva hölyölnek meg átmenetileg az állatok a közelben, csak utána, és mindez 1-2 éven belul sorozatban. Csak akkor és pár alkalommal csekély mértékben mozdulnak meg tárgyak "maguktól". Csak az elsõ gv után pár hónapon belül fordul elõ, hogy több halványabbat is látok (tunk) egyre ritkulva, rövid idõvel az elsõ után fehér földbõl felfele haladó utólagos kisülés látható. Cirka egy éven belül a ház elõtt álló fába belevág egy villám, letöri a tetejét, most is letörten van. Véletlenül pont akkor húztam el a függönyt, majd meg süketültem...mindegy. Véletlenül pont ott, ahol az udvaron a gv-et láttam minden ok nélkül lehull egy varjú a cseresznyefáról (más is látta) hozzányúlok nem reagál, mintha lebénította volna valami, csak kapkod a levegõ után, de nem mozog, lövés egyéb nyom nincs. Véletlen pont ott találjuk fekve kimúlva habzó szájjal a kölyök tacskó kutyánkat véletlenül ez mind abban az idõben gv után történik és az udvaron ritkuló jelenségként ugyan de még pár alkalommal láthóak gv-k, kicsik, majd megszûnik. Elpusztul a fa is.
És azon vagyok kénytelen vitatkozni, hogy képzelgek-e vagy sem, meg hogy mi volt elõbb a tyúk, vagy a tojás, a lényeg meg totál elsikkad.
És fel nem foghatom, ha az ember beismeri, hogy okozott hallucinációkat, elvégre elég jól eltrafált, de túléltem, szal nem csekély mértékben erõs a szervezetem, és igenis ki tudtam szûrni, mit "látok" csak én és mit mások is (ha az ember ilyet tapasztal, ellenõrzi magát: kérdezi, hogy láttad-e, odafigyel mások spontán reakcióira, én legalábbis egyûkét hallucináció után másokat megkérdezve, másokra odafigyelve leellenõriztam magam, hisz elbizonytalanított, hogy nem hihetek a "szememnek", szal egész jól "észnél voltam"),na meg rövid ideig tartott ez az állapot, akkor miért logikusabb egyeseknek, hogy mindent képzeltem? És miért kérdõjelezik meg, hogy valóban csak pár hónapos átmeneti állapot volt? Jelzem a gv-k egy részét nem csak én láttam, ahogy az égésnyomokat a bõrömön se, a villám álltal letört faágat sem, a függönyt csillárt mozogni sem, a varjút sem, a villám álltal letört fát sem, a pattogó mágneseket sem. Nem véletlen, hogy csak olyan eseményeket írtam le amiket elõzõleg így vagy úgy leellenõriztem mások "segítségével". Az ember leginkább a látására hagyatkozni hajlamos és amikor azt tapasztalja, hogy nem támaszkodhat rá-legalábbis én így gondolkodtam- jól teszi, ha ellenõrzi magát. Csak ilyen "leellenõrzött" eseményekrõl írtam, minden mást elvetettem, mivel nem tudtam leellenõrizni a dolgot.
És nem utólag, hanem az események közben szelektáltam így. Ez azért elég jó teljesímény, nem? Ha hozzáadjuk, hogy napi fájdalmaim voltak, akkor meg pláne. Ha meg hozzáveszem, hogy közben volt olyan is, hogy hibátlan munkát végeztem és volt erõm akkor is mosolyogni, ha fájt, akkor meg fokozottan. Nem kéne lebecsülni sem engem, sem a tudatosság erejét és a lelki erõt sem. Azt mindenesetre nem érdemeltem meg, ahogyan lehúztak és ellehtetlenült a helyzetünk. Szembesülnöm kellett azzal is, hogy pár ember totál megalapozatlan véleménye alapján a környezetemben lévõ emberekbõl jópáran elhivén, hogy a skizofrénia milyen közveszélyes betegség, és gyógyíthatatlan betegség hogy tudnak finoman szólva untoleránsak és kirekesztõek lenni. És még mindig nekem kell vékeznem azért mert nekem dobta azt az élet, hogy ilyen elõfordult velem. Na most kilelkiztem magam, hamár arról volt szó, hogy állítólag azt akarom csinálni. Szégyen, hogy néhány ember véleménye miatt, ami megalapozatlannak is tekinthetõ ráadásul ilyesmiken kell az embernek túltennie magát. Nem mintha egyébként nem lenne elég gondja. És mindezzel nemcsak engem, hanem a gyerekeim életminõségének romlásához is hozzájárultak. És persze ez a NET itt mindent lehet. Hát nem. És nem tudom elhinni, hogy a sok errõl szóló hsz-t elolvasva nincs egyetlen ember sem, aki le merné írni, hogy LEHETSÉGES. Vagy azt, hogy túlzottan egyenek bizonyos dolgok más tapasztalatokkal, holott elõtte nem olvasott ilyesmikrõl...stb. Legalább ennyit.
A fenébe is, tudományosan bizonygatják, hogy az elektromágneses tér ingadozásai, az elektromos természeti jelenségek egyebek hatással vannak a szervezetre, de ez az egész totál lehetetlen, mint utóhatás,az meg fõleg, hogy egy ember 33-34 éves korára tudjon szelektálni, mi valóság, mi nem, még ilyen körülmények között is? Mert miért is? Ha addig élek, mint egy teknõsbéka, akkor sem értem ezt a szemellenzõs hozzáállást. A véletlenekbõl meg kicsit sok volt. Ha meg vmit kifelejtettem, akkor elnézést. Azt írtam brutál õszinte leszek. Tessék.
Most jobb? Még több marhaságot akarnak rámfogni és a témákban járatlan emberekkel elhitetni, vagy befejezték végre? Akinek nem inge ne vegye magára...
A gv esetében pedig szerintem nem célravezetõ dolog elemeire bontani a képet. Ha eddig így tettek nem csodálom, hogy nem ismerik eléggé.Az igazi természetét csak a komplex képet szemlélve lehet megérteni, sztem.