...Maurice Paléologue a háború, a cárizmus alatt a francia köztársaság nagykövete Szentpétervártt (ne felejtsük el: most Leningradnak hívják), a nyugati kultura, a latin kultura követe a különös, rejtélyes, nehezen átfogható és felmérhetõ, félig ázsiai, félig nagyon is keleti szláv birodalomban. Három évig ült ott idegen éghajlat alatt, idegen faj emberei között, alkalmazkodik idegen szokásaikhoz, kutatja idegen lelküket. Mint elõretolt õrszem: figyel, tanul, hallgat és szükség szerint cselekszik. Ami udvariassága, kedvessége, hallgatása, jómodora, simasága alatt, mindaz alatt, amit egy diplomatán kívülrõl megláthatunk, van: azt elolvashatjuk ebben a több mint ezeroldalas naplóban. A napló õszintének látszik, nem valószínû az antedatálás, érdekes és fordulatos, néha izgalmas. Kétszer olvastam el.
Mindaz, ami benne történik, immár tizenegy–tizennégy éves, most úgy olvasódik, mint valami regény, vagy dráma, néha ráismerünk az eseményekre, néha elcsodálkozunk, hogy ez volt, errõl mi mitsem tudunk, hogy a külsõ események alatt ilyenek huzódtak meg. Közben a könyv egyáltalán nem irodalom, egy percig sem az, ami nagy elõny. ...