Gonosz és cuki. Meg balettozik. És kb. 10 éves. De a legfontosabb, amit tudni lehet Abigailról, hogy szeret eljátszadozni a kajával... a kaja pedig általában emberek. Kvázi nem akar ez a film semmi világmegváltó ökörséget letolni a torkunkon. Nem áll küszöbön a gyilkos faj inváziója, nem terjed semmilyen szupervírus, ami kihalással fenyegeti az emberiséget, és nem készülnek semmilyen interdimenzionális förmedvény fogadására sötét rituálékkal.
Itt egyszerűen csak egy tizenéves gyerek szeszélyeiről van szó, semmi többről. Na jó, csak tizenévesnek látszik. Annál "kicsit" idősebb. Olyan ez, mintha felhívnád a Foodora-t és rendelnél, csak mikor a tag kiszállítja a pizzát, akkor nem sejti, hogy valójában őt fogod megenni. Vagyis a tipikus tátott szájjal a f.erdőbe a film koncepciója. A kis Alisha, Abigail megformálója tökéletesen a szerepre termett. Zseniálisan el tudja játszani a bajban lévő kisgyereket, akit a csúnya felnőttek váltságdíj reményében elraboltak. Meg vagyok győződve róla, hogy kevesebb lenne a film, ha nem ő játszaná a főszereplőt.
Igazán jól sikerült horror lett az Abigail, annak ellenére, hogy a film stílusa egy tirpáknagy giccs. Alaposan túltolt jelenetek, a menekülő préda balettozva üldözése, és lépcsőkorláton egyensúlyozás mosolyogva, hogy aztán két pillanattal később a legdurvább módon legyen kitépve az ellenfél bele. És az Abigail nem finomkodik. Gore elemek tarkítják oda-vissza és szinte tocsog a néző az öncélú erőszakban. Kb. így néz ki az, ha egy természetfeletti óvodás ledobja a Teddy macit, és kezelésbe veszi inkább anyucit.
Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány jó vámpíros filmet láttam eddig Halivúdtól. Valljuk be, ez nem sok. Itt magasabbra tették a lécet az alkotók, mert szakítottak a műfaj általános paneleivel, és megtöltötték a műsoridőt egyfajta művészi giccsel, ami pont azért működik, és pont azért nem lesz sok, mert egy alapjában véve rossz ízlésű kisgyerektől pont ezt várnánk: hogy mórikálja magát, hogy egy kicsit silly, egy kicsit komolytalan, és kissé szeleburdi. Ha ezt egy felnőtt csinálná, már krindzs lenne az egész.
Persze van ebben egy kis logikai bukfenc, hiszen Abigail már több száz éves. Azaz jóval idősebb, mint a felnőtt prédái. Viszont nyilvánvaló, hogy a vámpírrá válása pillanatában megállt a testi, az érzelmi, és a pszichés fejlődése, tehát kvázi egy ugyanolyan gyerek ebből a szempontból mint akármelyik normál társa, csak nagyobb a rutinja. Na meg az ölés művészetét is tökélyre fejlesztette. A műfaji megkötések itt is jelen vannak, tehát a fény az fáj, és a fokhagymát nem szeretjük. És persze ott a jó öreg karó.
A többi színészről nem tudok sokat mondani, hozták a kötelezőt. Egy-kettő kicsit lapos volt, de azért a jó beszólások és a humorfaktor is jelen van elég rendesen. A történet is szépen csavarodik, szóval nem lehet rajta unatkozni. Alisha olyan jól játszik, hogy nem lehet rá haragudni, mikor kibelez valakit. "Még gyerek... majd kinövi" - legyintene a büszke szülő. És bár én félnék örökbe fogadni egy ilyen csemetét, lesütött szemmel bevallom, hogy neki szurkoltam. Valahogy imponált, hogy táncolva nyír ki mindenkit, miközben vigyorog. Persze, volt olyan is, hogy mérges lett. Akkor kicsit csúnyább lett az arca. Tisztelet a maszkmestereknek.