És csak egy a Tied, az igazi szerelmem!” (…)
"...szeretni, az egészen más lapra tartozik: akarni valamit csakis önmagáért, örvendezni szépségének és jóságának csakis azok kedvéért, és tekintet nélkül lenni minden másra." (E. Gilson)
Hófehér párnádon ott csillog a könnyem!” (…)
"A romantikus szerelem *megtörténik*; nem mi visszük végbe, egyszerûen szerelembe esünk. Rabjává válunk a szeretett lénynek, és képtelenek vagyunk bármi másra gondolni.
Felhagyunk minden törekvésünkkel, hogy megõrizzük függetlenségünket, és ehelyett másra sem vágyunk, mint hogy egybeforrjunk és egyesüljünk... a másikkal." (M. Horton)
Hisz a szivem az kinek hiányzik a neve…” (…)
"Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elûzi lelkünk bánatát, akinek egyszerû jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Hemingway
"Voltál már szerelmes; tudod, milyen érzés az. Felismered az öröm érzetét, nemcsak abban, akit szeretsz, de valamennyi emberben, magadban, az életben. Hirtelen mindenfelé meglátod a szépséget, az izgalmat. Nem félsz kimutatni szerelmedet: szenvedélyesen, szelíden, szavakkal és némasággal. És erõsnek érzed magad, gazdagnak, élettel telinek." (G. Weinberg)
"...A szerelem mindig a kitárt karoké.
Kitárt karokkal engeded, hogy jöjjön-menjen
szabad akarata szerint, hiszen amúgy is így tenne.
Ha szorosan összezárod a karodat a szerelem körül,
azt kell látnod, hogy csak önmagad öleled."
(L. Buscaglia)
"A szerelem olyan, mint egy vár. Van egy pillanat, amikor építeni kezdjük. Soha nem tudhatjuk, mi lesz belõle, melyik pillanatban omlik össze. Lehet, hogy egy igazi, hatalmas palota lesz. De az is lehet, hogy örökre félbehagyott romként árválkodik majd egy magaslaton, s idõvel benövi a fû. Mégis, ha messzirõl tekintünk rá, és csak csonka tornyokat látunk, még romjaiban is szépnek tûnik. Ahogyan az is." (…)
"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul, tested melegét magamba szívni, láthatatlanul ott lenni minden jóban, minden kimondott mondatodban, az ételeidben a mosolyodban, lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, minden gondolatodban." (…)
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, mely annyira erõs, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk õreá." (…)
"Írnom kell, rólad, rólam,
érzéseimrõl, neked, magamnak.
Örök igazság: a szerelem
a legnagyobb, a legszentebb
dolog, mit ha nem ismersz
nem vagy nõ, nem vagy férfi.
Kell valaki, aki megért téged,
kell, hogy úgy érezd megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret,
s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.
Vele álmodsz, vele ébredsz fel.
Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten
s ha megleled, s azt hiszed, a tied,
soha el nem veszted, mint esõcseppet
a végtelen tenger, elnyel, magába fogad
a csoda, a gyönyörû, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz,
a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda,
megnyugszol, béke lesz a szívedben,
és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.” (…)
"A szerelemben gyöngédség is van, a szerelem vágyik arra, hogy oltalmazzon, hogy jót tegyen, hogy gyönyörûséget adjon - ha ez nem is önzetlenség, mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett fajtája." (…)
"Talán semmi sem szebb az életben, mint találni egy emberi lényt, akinek a szavai megnyugtatnak, s akinek egyszerû jelenléte elég ahhoz, hogy boldogok és vidámak legyünk."(…)
"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.
Félek hisz napjaim csak vele boldogok.
Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.
S attól is félek, hogy el fog engem feledni.
Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret.
Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet.
Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.
Félek, mert nem vagyok biztos semmiben,
Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben.
De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet,
Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek." (…)
"Nem a szerelem az, ami a világot mozgatja, de csak amiatt érdemes élnünk benne." (F. P. Jones)