Örülök a kérdésednek. (Annak nem örülök, ha leáll a topik.)
Láttad- kijavítottam magam! Nem monopolus az, mert az csak kibocsát, vagy csak befogad valamit.
Jelenleg pont ilyennek képzeljük a gravitációt, ami pedig egy nagy tévedés.
Azt mondjuk rá: egy folytonos beáramlás: tömegvonzás!
De mi az, ami ki és beáramolhat úgy, hogy nem fogy el, és nem dugul be?
Csak a "semmi"!
De a gravitáció nem az, mert nagyon összeverheti önmagát, aki elfelejtkezik róla, ami szintén nem semmi!
A tömegvonzás, amirõl tanulunk, a gravitációnak csupán az egyik megjelenülési formája.
A tömegvonzás nem adhat magyarázatot pld. a "tehetetlenségre", azért van az a bõdületes hülyeség, hogy külön súlyos és tehetetlen tömegrõl beszélünk, miközben mind a kettõ ugyanazon tömeg gravitációs megnyílvánulása.
Azért nem tudunk mit kezdeni az antigravitációval se (=tömegtaszítás).
Ezért mondom azt, hogy a tömeg egy dipólus, amely ki és bebocsát, és amelynek pólusai közel vannak. Pontosabban olyan, mint egy kis játékvonat körpálya, az alagúttal. Tekintsd az alagútat a tömegnek: ugyanaz az a kis vonat megy be és ki rajta keresztül. És azért ne képzeld körpályának, hanem két párhuzamos sínnek, végtelen sok leágazással oda vissza minden sinbõl. Ha volt kisvasutad, megérted.
Vagyis: a gravitációt alapvetõen nem értjük, csak azt az egyik felét, a tömegvonzást, amit Newton több száz éve már kitalált. Olyan ez, mintha a kisvasútnak nem lenne visszaútja, és az utasokkal menne a szemétkosárba. (Úgy hamar elfogyna...)
A mi gondolati tehetetlenségünk viszont meghaladja a testsúlyunkat, és ezt az Eötvös inga sajna nem mutatta ki.
Hiszed, vagy nem, de nagy marhák vagyunk, csak ez tükör nélkül nem nyilvánul meg.