Szal épp mostan ébredtem (tom, sokáig alszom ) és elég király álmom volt.
Azt álmodtam, hogy özönvíz volt a világon. Ráadásul nem esõ formájában, hanem a földbõl lövellt ki a Föld egyes pontjairól. Így aztán végig sötütt a nap, de a Föld folyamatosan megtelt vízzel így foltokban. Nagyon hosszú, kalandos álom volt ez elég sajátos atmoszférával (imádom az ilyeneket). Ráadásul egyszer felkeltem, de az érzés annyira bennem volt, hogy visszaaludva folytatódott az álom.
És elég filmszerû volt. Az egész úgy kezdõdött, hogy a tudósok mondták, hogy özönvíz lesz, de senki nem hitte el (én sem). Nyomatták a TV-ben, hogy Busht hogyan fogják megmenteni, meg ilyen hasonló baromságok. Én meg éppen Pécsett voltam. Aztán elkezdõdött az esõ (mert ha bár nem esõ volt, de olyan magasra lövellt ki a fölbõl, hogy eljutott néha oda is a permet) és mindenki menekült. Emlékszem felhívtam apámat is, hogy ne aggódjon értem, meg hasonlók, szal elég szívszorító volt.
Aztán elkezdtem tervezgetni, hogy hova meneküljek. Vajon egy globális árvíz ellen hova lehet menekülni? Tudtam, hogy a víztõl nem fogok elmenekülni, de nem is akartam meghalni az árhullámtól. Elindultam a Mecsekbe, hogy keressek egy völgyet, ami talán felfogja a hullámokat (persze reális esetben semmi esélyem nem lett volna, de akkor ez így logikusnak tûnt), meg próbáltam valamit keresni, ami nem túl nehéz, de azért majd fentart a vízen. Találtam is egy bazionagy üres bádogkannát, amihez odakötöztem magam. Itt ébredtem fel, visszaalvás után pedig még inkább adventure lett, semmint katasztrófa. Utána találkoztam az erdõben pár barátommal, együtt menekültünk. Meg is érkezett a víztömeg, ami elõl leugortunk egy hatalmas kanyonba, ami már megtelt vízzel (simán ki kellett volna nyiffannunk az eséstõl, ráadásul az a kellemetlen zuhanás érzés volt alatta), gondoltuk ha itt ér el minket, az nem annyira vészes, mintha szárazföldön. Közben meg végig ragyogó napsütés, meg menekültek az állatok is. Szóval lent a kanyonban kiúsztunk a partra és nagy tempóban futottunk, ahol rájöttem, hogy elhagytam a hátizsákom, amiben kés volt meg ilyenek, és ettõl akkor valahogy nagyon megijedtem, hogy elvesztettem és az egyik barátnõm is eltûnt.
Oszt ezután felkeltem. Sajna nem lett vége, de a végefele így is kezdett lightosodni. Az is érdekes, hogy elõzõ estem meg tsunamival álmodtam. Valamiért gyakran szerepel a víz az álmaimban.