Ma éjjel ismét egy viharos álmom volt. Már egyszer volt ilyesmi...
Egy idõs néne házába menekültünk, ami egy nagy dombon terült el. Az a ház óriási volt, magas mennyezettel és hatalmas üvegablakokkal, csigalépcsõvel. És pont ott helyezkedett el, ahol igazából a házunk. Simán be lehetett látni egész Egerszeget. Aztán megrezegtek az ablakok, dörgés, villámlás és jött az a nagy sötét felhõ, de furcsa mód csak a belváros fölött haladt el csíkban, nagyon érdekes volt, mert a széleit látni lehetett, de nagyon sötét volt, aztán látni lehetett a nagy villámokat, amik kijöttek a felhõbõl, meg az óriási esõt, ami csak úgy ömlött, de olyan volt az egész, mint egy mesebeli filmben. Olyan furcsa. Aztán jöttek a nagy tornádók sorba. Azok is azon a vonalon, végigsöpörtek a városon. Ejj, annyira féltem. Aztán végül felébredtem.
Tornádós álmom már volt egyszer, és furcsa mód az is Egerszeg közelében haladt el. Akkor egy helyi buszra szálltam fel, mert menekültem egy fickó elõl és kés volt a kezemben, de senki sem vette észre. Kiértünk Pózvára(ott van igazából egy diliház), bekanyarodtunk, aztán leszálltam egy rét szélénél találtam magam, a rét körül erdõség volt. Sütött a nap, de furcsamód megjelentek a tornádók napsütésben. :S És ugyanígy jöttek sorba egymás után, végig a réten. Én még néztem egy darabig, aztán beszálltam a buszba, ami menekülõre fogta a dolgot, de rossz irányba ment. Ahelyett, hogy kifelé haladt volna, egyenesen a tornádó felé hajtott, már majdnem beleértünk a tornádóba, sikítoztunk meg minden és felébredtem.
Informatika és tudomány
