Beleolvasgattam a fórumba, de bevallom nem olvastam teljesen végig, így lehet, hogy ismételni fogok korábban elhangzott dolgokat, de azért leírom, amit gondolok.
Hogy ismerjétek a kiinduló ponotot, nem vagyok vallálos, és nincs meg bennem a HIT. Magáról a Bibliáról én csak annyit mondanék, hogy bár nem olvastam soha egy betût sem belõle, mégis úgy gondolom, hogy semmit sem szabad belõle egy az egyben érteni, mert azok példázatok, vagyis valami olyasmire gondolok, hogy egy adott szituációban milyen viselkedési formák vannak, és ki-ki döntse el, hogy melyik számára a szimpatikus, de emellett ott van persze a javasolt vonal is. A hit lényege is váltotzott szerintem az észázadok alatt. Egy középkori jobbágynak könnyen elképzelhetõ, hogy nem volt más módja arra, hogy ne bolonduljon meg, másrészt meg így nem gondolkodott, mert ha valami rosszul ment, akkor "Isten akarta így...", vagyis remek irányítási alapot képzett!
A keresztes háborúk meg mint már többen mondtátok a katolikus egyház nevében és nem a katolikus egyház miatt történt. Egyszerû gazdasági, és territoriális megfontolásokon alapultak szvsz. Vagyis én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy isten nincs.
Ami nekem a legdöntõbb bizonyíték az az, hogy ha lenne az egy isten, akkor hogy a rákba lehetett az, hogy az ókori Rómában politeizmus volt, ókori Görögországban politeizmus volt, Egyiptomban is, stb...