szerintem is az In The Presence of Enemies két része egybe, az album legjobb száma, a másik kedvencem a The Ministry of Lost Souls
a Forsaken se rossz, de elég rövid és slágeres, plusz nagyon rövid benne a szóló, hasonló a Prophets of War is, rövid és nincs benne semmi különös, és sok benne a szöveg
a Repentance, mint folytatás egész jó (bár a Glass Prisonnal magasra tették a mércét maguknak) csak nekem pont a beszéd belevegyítése nem tetszik benne (special guestek ida vagy oda)
a Constant Motion szintén elég jó, fõleg Rudess része, de a többi is, és a The Dark Eternal Night is tetszik, itt is Rudess hozza a formáját, Petrucci pedig szinte már követhetetlen, de nagyon nagy
a The Ministry Of Lost Souls lenne a legjobb szám az albumon, ha nem lenne a két részes mû; Rudess gyakorlatilag úgy játszik a hangokkal ahogy kedve tartja, iszonyat nagy, és 15 perc? ez már valami, amiben olyan szóló részek vannak hogy koncerteken ha játszák, akkor LaBrie gyakorlatilag az alatt megvacsorázhat
az In The Presence of Enemies elsõ részének eleje nagyon jó, de az 5 perces bevezetõ után olyan érzésem van, hogy a 9 perc rövid (hogy nekem mindig ez a bajom?) (szerintem egy kb. 6-7 perc alatti szám nem tud kibontakozni úgy ahogy kellene, persze nem is mindig olyan maga a szám, hogy ez szükséges legyen, na mindegy, a komoly mûvek úgyis hosszabbak) de ha egybe nézzük akkor több mint 25 perc, na az már igen, több tételes mû
a záró rész pedig a legjobb, méltó lezárása az albumnak, van benne minden ami kell
remélem sokat játszanak majd a koncerten az új albumról