Huh, tegnap elmentem haverokkal bringázni Mátrába erdeiutakra. Utoljára nyáron voltam azokon az utakon, most jönnék le, azt egy kisebb fajta tó alakult ki a kedvenc helyemen. Hát aszittem odaszarok. Na, egy jó nagy, mocsaras, tüskés, mindenes ekrülõvel megkerültük, és mentünk le tovább. Vége az útnak, mindenki tökre élvezte, ezért elhatároztunk hogy megyünk mégegyet egy másik úton. Namármost, arra a másik útra csak úgy leeht feljutni, hogyha szinte egy függõleges falon felmászunk, amin még canga nélkül is kiba nehéz. Hát, iszonyat anyázások után végre feljutottunk, még egy kis mászás, majd le a repülõtéren. (van ott egy repcsi tér a pipis hegyen). na, két haverom hazatolta brinyóját, mert defektesek lettek. Maradék két haverom mondta, hogy menjünk azon az útvonalon amin az iskolával szoktunk menni az éjszakai túrán. Óóó, mondom én tudom merre kell menni. Na, hát sikeresen rossz irányba vettem már az elsõ kanyart, és így kb. 20km-re kerültünk attól a helytõl ahová mi igyekeztünk. Mondjuk én tökre élveztem, mert olyan helyeken voltam, ahol addig soha, viszont az a kettõ meg folyamatosan nyavajgott. Mikor már 1 óra múlva se jutottunk sehova, és már majdnem sötét volt, kicsit én is paráztam, hogy nem találunk ki. kaja, pia, lámpa senkinél sem volt persze. A végén leszartuk, mentünk árkon-bokron keresztül a kocsik hangjának irányába, és kijutottunk nem tudjuk hova, vmi faluba, ahonnan vhogy eljutottunk annak a kurva meredek falnak majdnem az aljába. Szal jó kis kerülõt nyomtunk, én élveztem, mondjuk még a szám is tele volt sárral mire hazaértünk.