Errõl annyit, hogy mikor 95-ben a Tisza-Bodrog ártéren kenuztunk, eltévedtünk. Találtunk valami parasztot (nem félreérteni!), aki ott matatott a hálóival. Tanerõ odament, kérdezett, a pofa meg egybõl átkarolta, és nyomta a rizsát, mintha régi haver lett volna. Városi pofa sztem odamorogta volna jó esetben, hogy száz méter után jobbra, aztán húz tovább.