Az a baj, hogy a mûvészettörténet az õskortól egészen napjainkig tart. Már nincs sok kihívás a dologban, hiszen amit lehetett azt már lefestették. És ha valami hasonlót alkot ma az ember, azt majmolásnak mondják. Sajnos nehéz manapság olyat alkotni, mint mondjuk az Éjjeli õrjárat Rembrandt-tól, vagy Dali és Van Gohg mûvei. (ez nem olyan mint a zenemûvészet, hogy 3 akkordból ezer és ezer dalt tudunk csinálni). Úgy értem nem a tehetség hiánya, hanem a választott téma, ami megnehezíti a dolgot. És persze a technika megválasztása. Nehéz már új ecsetmozdulatokkal vagy egyébbel elõállni, aminek az lesz az eredménye, hogy nem tudsz elmenni az alkotás elõtt anélkül, hogy megne állj legalább 5 percre és ne gyönyörködj benne. Így tartozik a mûvészethez, mûvészettörténetünkhöz például a plakátfestészet, hiszen késõbbi emberek ezekrõl a dolgokról fognak emlékezni ránk. A digitális festészetet, nem sorolnám ide. Nem azt mondom, hogy tehetségtelen aki azt mûveli (akár profi módon), de ott az adott program gondolkodik helyetted és keveri a színeket. Ceruzával nem fogsz olyan vonalat húzni, mint digirajzpadon. Lehet a srác nem alkotott újat (hiszen ezt már ellõtték elõtte toll rajzzal és festményeken is), de mégsem photoshoppal rajzolta, hanem az AGYÁVAL !!!! Azért kérdezik és mondják, hogy mi értelme van ennek, mert a digitális festészet szinte teljesen elnyomta az úgymond kézzel készített mûvészeti értékeket. (a legdurvább kép szerintem a tusolós csaj). Pablo Picassot kiröhögték, ma pedig már ölnének egy képéért. Én azt mondom, hogy a srác tehetség, és egy ceruzával ilyet alkotni, nem fölösleges, hanem veszettül ûûûûûbbbeeerr durva, és igenis az is megállna a kép elõtt gyönyörködni és/vagy vizsgálódni aki nem látta benne értelmét (mert minden amivel egy kicsit is foglalkozik legalább 1 ember, az már értelmet nyert). De ez az én véleményem. Sry a kisregényért, de ez kikívánkozott, elkellett mondanom :D olyanoknak, aki értik is.