Kíváncsi voltam, hogy honnan nézed a témát (szakmában dolgozó profi vagy jogász :D), mert azt vettem észre, hogy amikor tanulás közbeni másolásról beszélek, akkor valamiért általában plagizálásra gondolnak, holott erről szó sincs.
De akkor rólam is, hogy ne legyen egyoldalú.
Én papíron építészmérnök vagyok, dolgoztam kivitelezésben és CAD modellezőként, mellette hobbiból rajzoltam és festettem. Mostanra (35 vagyok) jutottam el oda, hogy képregényrajzoló asszisztensként -egyelőre- meg tudok élni rajzolásból.
Amiket írsz esetek, azokban igazad is van, viszont egyik sem fan-art vagy tanulómunka, én csak e kettőről beszélek.
A fan-art egy létező dolog, nagyon sokan csinálják (profik is) és nem szokta szúrni senki szemét. Van aki örül is neki, mert azt jelenti hogy van aki rajong a munkájáért. Én is örülnék, ha már ott tartanék.
A tanulást pedig nem lehet "megúszni" másolás nélkül, mert -mint alább is írtam- onnan lehet felszedni technikát és stílust. Egyik sem velünk született adottság: a technikánk tudatos gyakorlásunk útján fejlődik, a stílusunk pedig a minket ért hatások nyomán formálódik (akkor is ha nem vesszük észre).
Írni is úgy tanultunk meg hogy elkezdtük másolni a betűket.
Proko-ék az egyik podcastjukban beszéltek az "művész szülők adoptálásáról" (Adopting art parents), azaz hogy a művészpalánta válasszon néhány alkotót, akiknek tetszik a technikája, stílusa, azonosulni tud vele valamilyen formában és vegye át tőle ami tetszik. Kezdetben másolva, majd amikor elsajátította amit akart, azt alkamazva máshol (pl. egy adott festményt egy másik festő stílusában vagy rajzban). Aztán változtassa, bővítse a kört, adjon hozzá saját ötletet, megoldást... És amikor már elég sok hatás érte, akkor tud elkezdeni kialakulni valami, ami majd a saját stílusa lesz.
Ha nekem tetszik Berni Wrightson rajzstílusa és Frazetta kompozíciói, és meg akarom tanulni ezeket használni, akkor azt csak úgy tudom elkezdeni, ha Wrightson rajzait másolom (master study), aztán amikor jól megy rajzban reprodukálom Frazetta festményeit. Ez azért is jó, mert így egyszerre csak dologra kell figyelnem: amíg technikát tanulok, nem nekem kell kitalálni a kompozíciót, megvilágítást, stb. hiszen azok adottak, amikor továbbléped a kompozícióra, akkor pedig már birtokomban van a technikai tudás és nem kell azon gondolkodnom, hogy mit hogyan kéne megrajzolnom.
Továbbá profik munkájából azért is jobb tanulni, mert arról tudjuk hogy működik. Egy Blizzardnál dolgozó concept artist vagy illusztrátor munkáját azért ismerjük, mert működik amit csinál. Ez nagy mankó egy önerőből tanuló kezdőnek, aki nem biztos hogy ki tudja szűrni a sok-sok cc0-s anyagból ami a megfelelő irányba mozdítja.
Azért írtam pont a Blizzard-ot és a (World of) Warcraft-ot, mert ott adott a stílus és adottak a szereplők. Aki illusztrátor és oda akar menni dolgozni, annak azt kell követnie.
Egyik ismerősőm pár éve még játékfejlesztésben dolgozott és pont ez volt a cégben a problémájuk. Egyszer elment tőlük három artist és meg voltak lőve, mert folyamatban volt a fejlesztés és adott stílust kellett követniük, tehát olyan embert kellett volna találni, aki azonnal tud dolgozni abban az adott stílusban. Nem a sajátjában, nem egy hónap átállás után, azonnal.
Persze sok cég van akik a saját hangot is keresik az emberekben, de játékfejlesztésben, filmes területen az fontosabb hogy te tudj a csapat részeként dolgozni, hogy amit leteszel az asztalra, azzal a folyamatban téged követők tudjanak tovább dolgozni, nem pedig, hogy valami egyedit alkoss.
Az alapok fontosságában egyetértünk, azok megkerülhetetlenek, de valahogy meg is kell szerezni azokat. :)