A Cir X-1 jelû objektum vizsgálata arra utal, hogy nemcsak fekete lyukak környezetébõl indulhatnak ki irányított gázkilövellések.
A Cir X-1 jelzésû égitest a déli ég Circinus (Körzõ) csillagképében elsõként felfedezett röntgenforrás, ami a Földtõl mintegy 20 ezer fényév távolságban levõ kölcsönható kettõscsillag. A rendszer egyik tagja neutroncsillag, azaz egykori szupernóva-robbanás rendkívül sûrû, túlnyomórészt neutronokból álló maradványa, amely egy több naptömegnyi forró csillag körül kering elnyúlt pályán. A rendszer idõnként kitöréseket mutat a rádió- és röntgentartományban, amikor a két komponens között fellépõ tömegátadási folyamatok hirtelen energiafelszabaduláshoz vezetnek.
Sebastian Heinz (University of Wisconsin, Madison) és csoportja a Chandra röntgenteleszkóppal vizsgálta az égitestet. Megfigyeléseik során közel fénysebességgel mozgó részecskékbõl álló anyagkifúvást, azaz jetet fedeztek fel, amely a neutroncsillag környezetébõl indult ki. Mind a nagyon nagy tömegû, mind a csillagtömegû fekete lyukak esetében számtalan példát ismerünk hasonló gázkilövellésre, de mindeddig nem ismertünk egyet sem neutroncsillag körül. A felfedezés arra utal, hogy az irányított anyagkiáramlás kialakulásához nem szükségesek a csak fekete lyukakra jellemzõ extrém körülmények, mint például az eseményhorizont megléte és a valódi felszín hiánya. Legfontosabb tényezõnek az erõs gravitációs tér látszik (amit alátámaszt az is, hogy ismerünk fehér törpék környezetébõl kiinduló jeteket is).
A Cir X-1 kettõs rendszerének fantáziarajza. Balra fent a Chandra ûrteleszkóp felvétele. (Forrás: M. Weiss [NASA/CXC] - fantáziakép; S. Heintz és társai [NASA/CXC/University of Wisconsin-Madison] - inzert)
A fantáziakép közepén kis gömbként ábrázolt neutroncsillag a háttérben levõ kékes színû, nagyobb csillag körül kering, és hatalmas gravitációs ereje révén anyagot szív el társáról, amibõl kialakul az anyagbefogási (akkréciós) korong. Egyelõre nem teljesen értett folyamatok révén a behulló anyag energiájának jelentõs része a majdnem fénysebességgel haladó kifúvás létrehozására és fenntartására fordítódik. Képünkön balra fent látható a Chandra eredeti felvétele, amelyen a kisenergiájú röntgensugárzást vörös, a közepes energiájú sugárzást zöld, a nagyenergiájú tartományt pedig kék szín jelzi.
Maguk az újonnan felfedezett képzõdmények az inzertképen átlós irányban elhelyezkedõ kettõs vörös kinyúlás formájában figyelhetõk meg, amelyben a torz X-re emlékeztetõ alakzat két szára kb. 30 fokos szöget zár be. Egyik értelmezés szerint a kúp alakú, széles kiáramlási sáv határait látjuk; a rádiótartományban készült felvételekkel összevetve ezek a neutroncsillagtól legalább 5 fényévre nyúló képzõdmények igen jó egyezést mutatnak a rádiósugárzó jet irányával. Másik lehetséges értelmezés, hogy a kettõs nyaláb valójában két teljesen különálló és igen szûk nyílásszögû jetbõl áll, melyeket a forgása során a búgócsigához hasonlóan imbolygó neutroncsillag életének két különbözõ szakaszában hozott létre. Ez a precessziós elképzelés is összeegyeztethetõ a rádiótartományban különbözõ idõpontokban végzett megfigyelésekkel.