Halványabb õsi galaxisokat is megfigyelhetünk egy új módszerrel
2007. szeptember 17., hétfõ, 8:21
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) egy olyan új detektort üzemelt be, amellyel a korábbiaknál hatékonyabban lehet távoli és õsi galaxisokra vadászni. Az elsõ felmérés keretében 14 darab, 6 milliárd évvel ezelõtt heves csillagkeletkezést mutató galaxisra akadtak.
A Nicolas Bouche (ESO) vezette kutatócsoport távoli kvazárokat, azaz õsi és aktív galaxismagokat, illetve azok sugárzását használta fel közelebbi galaxisok azonosítására. A módszer lényege, hogy amikor egy távoli kvazár sugárzása egy közelebbi galaxis gázanyagán áthalad, egyes hullámhosszakon a sugárzás részben elnyelõdik. A kvazár színképében megjelenõ elnyelési (adszorpciós) vonalak alapján így kimutatható a közelebb lévõ csillagváros jelenléte.
A távoli kvazár, az elõtérgalaxis és a földi megfigyelõk sematikus térbeli helyzete (ESO)
A megfigyelésnek ez a része még egyszerû feladatnak számít, amelyhez a hatalmas égterületet felmérõ és számos távoli objektum paramétereit tartalmazó SDSS és 2QZ adatbázisokat használták fel. A komoly problémát a galaxisok közvetlen megörökítése jelenti, mivel azok egyrészt halványak, ráadásul a fényesebb kvazárokhoz nagyon közeli látóirányban mutatkoznak.
Ezen a területen jelent nagy elõrelépést a SINFONI nevû új detektor, amely egy infravörös képfelvevõvel egybekötött spektrométer. Segítségével a kvazár sugárzását spektrálisan (azaz hullámhosszának megfelelõen) le lehet választani az elõtérgalaxisok hidrogénkibocsátásától - amelyek így megfigyelhetõvé válnak.
A kutatócsoportnak a tanulmányozott kvazárok 70%-ánál sikerült a fenti módszerrel elõtérgalaxisokat megörökíteni. Az így rögzített 14 távoli csillagváros közel 6 milliárd fényévre található tõlünk, azaz létezésük idején Világegyetem kora körülbelül fele volt a jelenleginek. A megfigyelés önmagában is komoly eredmény, de még érdekesebbé teszi, hogy mindegyik galaxisban heves csillagkeletkezés zajlik. Az ilyen, ún. csillagontó galaxisokban a Tejútrendszerben ma jellemzõnél gyorsabb ütemben alakul a csillagközi gáz égitestekké. Ennek értéke a most megfigyelt galaxisok 6 milliárd évvel ezelõtti állapotában 20 naptömeg/év körüli.
A mellékelt felvételeken a távoli kvazárok sugárzását koncentrikus, fekete vonalak jelzik. A léptéket apró, 1 ívmásodperc hosszú nyilak mutatják, amely a kvazárok távolságában kb. 26 ezer fényévnek felel meg. Ez közel akkora távolság, mint amilyen messze a Nap kering a Tejútrendszer centrumától. A galaxisok színei a rögzített sugárzás intenzitását jelzik.
Az új detektort az ESO chilei 8,2 méteres VLT-teleszkóprendszerével próbálták ki. A módszer segítségével a következõ években sok hasonlóan halvány, távoli galaxist örökíthetnek majd meg. Ezek tanulmányozása fontos elõrelépés, ugyanis a Világegyetem távoli, fiatal állapotában eddig fõleg erõsen sugárzó objektumokat azonosítottak, a kisebb és halványabb galaxisok rögzítéséhez nem volt megfelelõ technika.