A már odaért társaság azonban még nem teljes. A kamera ekkor átvált "Bárná"-ra (aki 147.5 cm-es magasságával "kizrí a tömegbõl, ráadásul sárga napszemüvegben, fehér csuklyás, fehér szinû, jelen pillanatban erõsen koszos "jogging-felsõ"-ben, makkos - a kínai piacról származó "eredeti" - "NIIIKE" edzõcipõben, arany kulcstartóval a nyakában, lila-zöld-kék-sárga-barna mobiltelefonnal a kezében, nyaklánccal és minden ujjára - mind a tizenkettõre - egy-egy aranygyûrûvel - min. 254 karát - feszít). Barna lassan közelíti meg a már csak reá váró kis csapatot, de hirtelen egy tizenöt fõs, még szinte általános iskolás (tehát 20-22 éves), fiúkból és lányokból álló társaság veszi körül (egy lány, tizenhárom fiú és "Zoltán"). Nem is véletlenül, hisz épp most szállt ki a menõ, már erõsen "létmaximumra" felturbózott "vadonat új" BMW-jébõl ("vadonat új"=kb. 1990-es évjáratú, minden ajtaja más autóból lett kioperálva, a Taurus "legújabb" tipúsú gumijaival virít, extraként az 1985-ös, "Tesla" márkájú autórádióját említhetnénk és az elsõ fényszórók ablaktörlõit). Autórádiójából a Zárai-Vámosi szerzõpáros legnagyobb sikere, a "Ria! Ria! Hungária!" bömböl ("Köszönet a boldog évekért" címû nagysikerû albumukról). Ez Bárná kedvence.
Bárná ekkor odafordul, majd mélyen a szemébe néz az összes odasereglett amatõr gépjármûversenyzõnek, és mindezt ugyanazon pillanatban. (Kancsal cigódublõrre lesz szükség eme mozzanat eljátszásához!) Végül kinyögi klasszikus "entré" jellegû tõmondatát: