És ahogy Eckhart Tolle mondta, amikor megadod magad az életnek, az élet szépsége majd átragyog rajtad, te leszel az élet virága. Amikor már nem azonosulsz a történettel, a formákkal, a fizikai világgal (és itt fontos megjegyezni, hogy ne véssz el a formák nélküli világban sem, mert akkor az megint csak egy azonosulás azzal, hogy márpedig minden csak illúzió, stb.) akkor a történet is megszépül majd.
Az élet egyébként (szerintem, ezt azért hangsúlyoznám) arról szól, hogy megszületsz, mire elkezdel komolyabban filozófálni már annyi téveszme, illúzió, probléma tornyosul fel az életed során, ami az élethez szükséges minden tanítást tartlmazza. A maradék idõben pedig, ezeket a múltbéli eseményeket kell felhasználni ahhoz, hogy a megismerés megszülessen. Ha ezek megtörténtek, többet nem lesznek illúziók, problémák, téveszmék. Ezek után pedig, az ember már boldogan állhat a maradék elé. Onnanstól nem kell az életnek "célt" adni, csak magadnak kell célokat adni. Mert ha ezt eléred, akkor szabályosan te leszel maga az ÉLET. Akkor már lehet teremteni, alkotni a fizikai világban, és minden valószinüség szerint azok már olyanok lesznek, amik önmagukban értelmet fognak tükrözni.
Az a baj az emberrel, hogy jelen pillanatban életük van. Mert õk a történet.
Mondanám úgy, persze ezt már sokszor halhattátok, hogy nem a mostban élünk. Van aki akár évekkel is ellehet csúszva, de igazából a legnehezebb része az, amikor az utolsó pár tizedet egyenlíted ki. Az a megérzésem, és bár ettõl távol állok még, hogy képes lehet az ember elérni azt, hogy totál a mostban éljen, zero kényszeres gondolatokkal, zero ítélkezéssel. Csak úgy lenne. Akkor talán intelligenciája totális részét birtokolhatná, körülményektõl független. Bár ez most a saját agymenésem lesz, az az érzésem magammal kapcsolatban, hogy az azonosulásom, a tudatosságom valahol még kicsit elvan csúszva az igazitól. Már érzem magamon, hogy mióta elindultam spirituális útamon egyre közelebb kerülök, egyre több az intuició is, amit én szerintem az ember igazi intellektusa. És azért érezzük mi ezt olyan külsõs intuicióként, mert valójában igazi énünk gondolatai onnan erednek, abból a nagyon nagyon vékony mostban. Mi pedig elcsúszva "én" azonosulásunkal picit nem magunkénak érzékeljük.
Áh magam sem tudom, kicsit tudom érthetetlennek hangzik, nehéz a szavakkal operálni...
Amúgy gondoltatok már arra, hogy ha a bal agyfélteke foglalkozik a nyelvel, és a nyelvi gondolkodásért, és valójában a gondolatok okozzák a fõ problémát, mi lehetett az emberekkel mielõtt megjelent a nyelv? Egység?!
Informatika és tudomány
