Az igazság az hogy az "elutasítom a stílust" kicsit ki van sarkítva, mert egy-két slashert is meg szoktam nézni csak jóval ritkábban mint mást, és még ritkábban van rá példa hogy élvezném is. Egyszerûen nem köt le csak felidegesít, mert folyton felbasz az hogy a szereplõk végig a gyilkos kezére játszanak ahelyett hogy az életüket mentenék, vagy rendesen összefogjanak. Mint írtam az erõszakot értelmetlennek tartom ebben a stílusban, így marad az agyalás a sztorit illetõen, hogy valami lekössön a film végéig. Más filmeknél amik szórakoztatnak, eszembe se jut agyalni, ez csak kényszermegoldás. Egész egyszerûen nem kötnek le az ilyen filmek, nem félek rajtuk, viszont hangosan felröhögök minden egyes gagyi effekten (amit megintcsak megbocsájtanék, ha tetszene a film). Viszont Petruz kollégával ellentétben én rettegek AVP közben, talán ki kellene próbálnia fejhallgatóval, sötétben. Vagy csak ennyire különbözünk?:) Mondjuk én bárki álláspontját elfogadom, ameddig meg is tudja indokolni. Ami igazán felidegest de pillanatok alatt, az az olyan kretének, akik fennhangon fikázzák a Matrix Revolutions-t, de mikor megkérdezem hogy mi vele a gond, akkor kussolnak mert nem tudják megmondani.