A dolog nyitja az, hogy a legtöbb mai lejátszó progi (hogy lehetne értelmesen megfogalmazni??) egy "video lejátszási rétegre" küldi ki a lejátszandó filmet, nem pedig közvetlenül a lejátszó progi ablakába, a print screen pedig ezt a réteget tudja csak kilopni, nem pedig a valósan látható képet, így ha máshova beilleszted ezt a képet, amikor játszod le a filmet, ott is megjelenik, lévén, ott is jelen van ez a réteg. Vagyis a print sreen nem a képrõl csinál másolatot, hanem arról a megjelenítõrõl, amire a rendszer kiküldi a képet. Lehet vele többet is játszani, mivel a képszerkesztõben ez a kép fel is darabolható és átrendezhetõ, így olyan, mintha szétesett volna a megjelenítõ.