Na igen, ebben tényleg ellentmondásban vagyok. Én inkább egyfajta kompromisszumra szavazok, tehát van szabad akarata az embernek, de nem olyan mértékû, hogy a teljes valóját megtagadja. Pl ott az út, nem kell rajta mennie de követnie kell, és nem mehet teljesen más irányba. Bocsi, ha idétlenek a hasonlataim :).
Én például most voltam Vietnamban 1 hónapot, és mikor visszajöttem Magyarhonba, rájöttem, hogy gyûlölöm ezt a helyet és ezeket az embereket, és hogy az én helyem ott van, anyám mellett. Szabad akaratomból élhetek itt tovább, de boldogtalanul, mert az én helyem nem itt van.