õ is alapjában véve szerette az emberek társaságát.
de hogy ne vizet prédikáljak és bort igyak
jöjjön az ellenpélda:
tegyük fel, egy nap becsengetnek hozzánk.
egy pasi áll az ajtóban, és közli velem hogy életem párjával szeretne
megvitatni egy fontos dolgot.
én ekkor a következõt teszem (tenném)..
megkérdezem a páromat, hogy szeretne-e bármit is megvitatni az ajtóban álló úrral négyszemközt.
ha a párom igent mond, elköszönök lemegyek egy fagyiért magamnak és a páromnak és visszanézek úgy 20 perc múlva.
nem kérdezek semmit, ha a párom akarja elmondja ki volt itt és mit akart, akkor elmondja. ha nem, hát nem.
elsõ a bizalom. ha nem bíznék meg a páromban, nem lennék vele.
mellesleg mostanában lesz az 1 éves évfordulónk, természetesen meglepem majd egy olyan programmal amit õ (vagy õ is) szeret. az 1 év alatt,
soha senkivel nem kellett semmilyen konfliktusba keverednem úgy, hogy a párom is jelen volt, vagy miatta tört volna ki a balhé..
személyesen én vagyok a nyugodság és a higgadtság példaképe errefelé
..de ha kellene, bármi miatt is, természetesen kiállnék a párom mellett
és megvédeném, ha szükséges volna..
talán nem lesz rá szükség sosem. ki tudja..
visszakanyarodva az ajtóhoz és a pasashoz..
ha viszont a párom azt mondja, hogy nem kíván semmilyen módon kommunikálni az úrral, akkor nyugodtan, higgadtan megkérném hogy távozzon. talán kétszer is. harmadjára már nem.
kíváncsi volnék, ha ezek után sem távozna a fickó, ti mit tennétek