Kösz Cat, az angol már sokkal érthetõbb és valóban arról szól, hogy egyelõre nem lennénk képesek egy Jupiter méretû és pályájú bolygót észlelni egy távoli csillag körül. (Amit sokan úgy látszik nem értenek itt, hogy Föld-szerû bolygók észlelésérõl egyelõre nem is álmodnak a csillagászok nehogy 5, hanem sok-sok évig.) Beer és King azért mondja, hogy lehetséges, hogy el kell majd vetni a klasszikus bolygókeletkezési modelleket és a Naprendszer speciális valami, mert a jelenlegi technikákkal nem egyértelmû, hogy NEM kellene már észlelnünk most is Jupiter-szerû bolygókat távoli rendszerek körül. Példán keresztül: mondjuk a fickók úgy becsülik, hogy 5% az esélye, hogy egy Jupiterrel rendelkezõ csillagot vizsgálva észrevesszük annak bolygóját: ekkor az, hogy eddig nem találtunk, már statisztikailag szignifikáns jelenség, valami zûr van. De miután ez az 5% bizonytalan és lehet hogy valójában 1%, lehet, hogy eddig csak egyszerûen pechünk volt. A fickók csak arra akartak rávilágítani, hogy most vagyunk azon a határon, hogy ha továbbra sem találunk Jupiter-szerû óriásbolygókat, akkor a szám növekedésével arányosan felül kell majd vizsgálni a bolygókeletkezési elméleteinket. Mindenesetre a halászos példa NEM arra vonatkozik, hogy a tudósok lehet hogy tévednek, hanem megpróbálja elmagyarázni (a fordításban igen rosszul), hogy mi is a gond valójában.
Informatika és tudomány
