Bizony! A idióta tudósok és mérnökök nem értenek hozzá! Majd én megmondom a frankót! Ahelyett hogy az anyag-antianyag reaktorokon és a warp hajtómûvön dolgoznának ilyen elavult és értelmetlen dolgokra fecsérelik az idõt!
Abba már nem gondolsz bele, hogy nagyobb ûrjármûveknél mennyivel egyszerûbb egy napvitorla (még a több négyzetkilométeres vitorla is minimális méretûre csomagolható össze, tömege szintén elenyészõ), mint a rengeteg üzemanyag elégetésével való eljutás a célállomásra. A napvitorla amúgy nem a Mars pályára való eljutásra való, hanem a külsõ bolygók (Jupiter és attól kifele) elérésére, sõt azon is túl, akár a naprendszer határain kívülre való utazásra valók. A napvitorla számtalan elõnnyel rendelkezik, az egyik, hogy nem kell hozzá üzemanyag, így súlyt takaríthatnak meg. A másik nagy elõnye az elérhetõ sebesség, ami ugye a meghajtáshoz használt reakcióerõt keltõ anyag sebességétõl függ, a kémiai rakéták esetén ez általában 3-4.000m/s környéke, az ion-hajtómûveknél olyan 30-40.000m/s, a napvitorlánál pedig ugye ez ~300.000km/s...
Igaz, hogy rengeteg idõ kell, amíg felgyorsul, de jelenleg a napvitorla tûnik a legreálisabb megoldásnak, hogy eljussunk egy másik naprendszerbe...
Ami a fékezést illeti: a naprendszeren belül a bolygók gravitációja, illetve gázóriásoknál és légkörrel rendelkezõ bolygók esetén a légköri fékezés (a légkör felsõ rétegébe való belépés) a legkézenfekvõbb megoldás. Ha egy másik naprendszerbe megyünk, akkor pedig ott az ottani nap...