Egyszer, jó régen olvastam egy ilyen szonda elképzelésrõl. Durván 100 év alatt tenné meg a Naprendszer - Alfa Centauri távolságot (nem tudom mi a rákért a Tau Ceti-vel jösz, az több, mint 11 fényévre van, és nem 4,5-re...), az ûrszonda tömege mintegy 300 tonna, és három atomreaktor (kettõ csak biztonsági tartalék) látja el energiával, és több kissebb ûrszondát visz magával, amelyek az Alfa Centauri-nál leválnak, és az esetleges bolygókat térképeznék fel. A csillagközi ûrszonda egy hatalmas rádióadóval is rendelkezik, amely a föld felé sugározza az összegyûjtött adatokat. Így az elkövetkezõ generációk már tudni fogják, hogy mire számíthatnak, hogy érdemes-e oda kolonizációs célal embereket küldeni.
Talán neked ez iszonyú lassúnak és körülményesnek tûnik, de a jelenlegi ismereteink (és gyakorlati lehetõségeink) alapján a fent vázolt megoldás jelenleg a leggyorsabb módja, hogy eljutassunk egy szondát a legközelebbi naprendszerbe, hogy jobban megismerjük. Viszont gondolj bele, hogy milyen irgalmatlan távolságokat kell leküzdeni.
A XVI. században egy út Indiába akár egy-másfél évig is eltarthatott, és a közlekedés leggyorsabb módja a vitorlás hajó volt - egészen a XIX. század végéig, pedig milyen elavult és lassú a sugárhajtású repülõgépek idejében, nem igaz? Ma már nevetségesnek tûnik, de anno (alig több, mint 100 éve!) Budapest és Bécs között az út lovaskocsival két nap volt - ma beülsz az autódba, és három óra alatt ott vagy.
Talán 300-400 év múlva az emberiség megoldja a csillagok közötti utazás problémáját, és képes lesz pillanatok alatt fényéveket megtenni. Talán. De nekünk a mostani lehetõségekkel és képeségekkel kell számolnunk. 100 év sok idõ? Egy embernek rengeteg. De itt sokkal nagyobb léptékekben kell gondolkodni. A történelemben 100 év csak egy fejezet... Lehet, hogy mire odaérne a fent vázolt szonda, már emberek élnének az Alfa Centauri körül, mert olyan áttörést sikerült elérni az ûrhajózásban. De az is lehet, hogy még évszázadokig nem fogja ember elhagyni a naprendszert...
Kicsit szomorú vagyok, mert egyenlõre nincs tervben csillagközi ûrszonda elkészítése, sõt, még az is meglehet, hogy az én életemben már nem is lesz ilyen. Márpedig az utódaink számára nagyon is fontos lehet egy ilyen elõretekintõ misszió. A Voyager szondák esetén is küzdeni kellett a tudósoknak, hogy kihasználhassák a bolygók együttállását - és a két Voyager szonda nagyon sok hasznos tudással gyarapította az emberiséget, sõt, a mai napig nem is indult olyan szonda, amely legalább ilyen messzire készülne... Mennyivel szegényesebb lenne a tudásunk most, ha a Voyager 2 el sem indult volna (a Voyager az indítása (1977) után 12 évvel érte el a Neptunuszt)...
Gondolkozz ezen el, mielött ilyen balgaságokat hordasz össze...