A naprendszer kialakulásakor a belsõ anyag csillaggá, a körülõtte lévõk megszilárdulás után bolygókká formálódtak (a mars és a jupiter között lévõ aszterodiafelhõ is egy bolygó lett volna, de valószinuleg a jupiter erõs gravitációs ereje miatt nem jöhetett létre).
A jelenlegi elméletek szerint a belsõ bolygók gravitációs ereje "kisöpörte" belülrõl a törmeléket, a neptunusztól befelé lévõ aszteroidák a többmilliárd év alatt körpályára álltak a bolygók körül, majd becsapódtak azokba. Emiatt a naprendszeren belül viszonylag kevés törmelék van, viszont a plutón-neptunuszon tul az aszteroidok megmaradtak. Ezek a fagyott kõsziklák idõnként ütközések során lelassulnak, és a Nap gravitációs ereje miatt befelé indulnak, és ezekbõl lesznek az üstökösök. Az Ooort felhő ezek összessége; számuk százmilliárdos nagyságrendû, kilométeres, méteres darabokból áll, össztömege elérheti az Uránusz vagy Neptunusz tömegét. Létezésüket közvetlen bizonyítékkal egyelõre nem tudjuk alátámasztani, mivel nagy távolságuk és kis méretük miatt még mûszereink érzékenységének határa alatt vannak. Közvetett bizonyíték létezésükre a hosszúperiódusú üstökösök pályái, amelyek ebbõl a felhõbõl tévednek a Naprendszer belsõ részeire. Napunkon kívül sok csillag körül találtak már porgyûrûket, amelyek az Oort-objektumok törmelékébõl, poranyagából állhatnak.
Mint a képen is látható, a felhõ belsõ része enyhe sûrûsödést mutat az ekliptika síkjában, itt található az üstökösmagok többsége (Hills-felhõ). A külsõ régió a nagyobb térfogatú, itt viszont kevesebb mag helyezkedik el, ezek gömb alakban veszik körül a Naprendszert.