Az elmúlt napokban már levegõben volt, de most vált hivatalossá: az U.C.N Bari 1976 bejelentette megszûnését. A tegnap esti gyûlésen - ahol mindenki megjelent, aki számított a csoportból – került sor a bejelentésre: véget ért egy 36 éve tartó történet. Nehéz, ugyanakkor a körülményeket figyelembe véve, egy igenis szükséges döntés született meg.
„Az Ultras Curva Nord Bari 1976 sajnálattal és mély szomorúsággal tudatja, hogy befejezi tevékenységét. Ezt azt jelenti, hogy nem láthatjuk többé ezt a csoportot, ezt a szimbólumot, és azt a büszkeséget s lelkesedést, amellyel városunkat és csapatunkat képviseltük az elmúlt 36 év során. Nehéz és fájdalmas döntést hoztunk meg, amely már az elõzõ szezonban is bennünk volt, köszönhetõen annak a hosszú ideje felénk irányuló intézményes (a kormány felõl érkezõ) támadássorozatnak, ami megváltoztatni kívánta azt, amit mi ultrának nevezünk.
Ezt a döntést talán már rögtön a 35. születésnapunk után meg kellett volna hoznunk. Akkor még gondolni sem akartunk erre, de azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elmúlt hetek történései (több UCN vezetõt fogadási csalásokkal gyanúsítottak) semmi kihatással nem voltak a mostani döntésünkre. Sokan rosszindulatúan ennek ellenkezõkét állítják
Ultra, szurkolás, színek, zászlók, dobok, görögtûz, koreográfiák, és persze a csoporthoz tartozás érzése. Fiatalság, barátság, a szabályok és a vezetõk tisztelete. Az utazás öröme, több ezer kilométer a csapatodért együtt a barátaiddal, határok és korlátok nélkül. Mindezeket az értékeket vették el tõlünk az új törtvényeknek köszönhetõen. Csak folyamatos kitiltásokkal vagy súlyosabb börtönbüntetések árán tudtuk volna folytatni az utat, ez pedig egy idõ után lehetetlenné válik. Az elmúlt években mindent megtettünk a városunkért és a csapatért. Még ha hibáztunk is pár kérdésben, akkor is a jóindulat, a hitünk vezérelt minket.
El kellene fogadunk egy olyan rendszer intézkedéseit és szabályait, amelynek egyetlen célja van csupán: el akarja tüntetni az ultrákat az olasz stadionokból. Sok csoport elõttünk idõben meghozott egy a miénkhez hasonló döntést, így pedig szervezett csoportok, szimbólumok nélkül tudnak szurkolni. Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy sokan közülünk maradnak a megszokott szektorban, kitartanak szertett klubjuk mellett, így pedig mindenfajta kívülrõl érkezõ - rosszindulatú - támadást, ki tudnak védeni. Támadásokat, melyek megpróbáltak ellehetetleníteni minket, és melyek annyi rossz pillanatot okoztak.
Ugyanakkor szeretnénk megköszönni minden egyes generáció tagjainak, hogy büszkén követettek és segítettek minket. A Nord egyéb csoportjainak is köszönet jár, hogy tiszteltek minket, és köszönet a barátainknak (Az U.C.N Bari a Sampdoria, a Salernitana és a Reggina táborával ápolt baráti viszonyt) hogy kiálltak mellettünk, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt. Magunkban úgy hisszük, hogy sikerült valami igazán fontosat adnunk a városnak, és magának a tábornak, hisz sokan közülünk hosszú-hosszú éveken át (legyen az egy tüntetés, vagy teljes bojkott az elnök ellen) az életüket áldozták ezért. Sokszor komoly árat fizettek, és sokszor nem azt a lelkesedést kapták vissza, amit érdemeltek volna. Sok áldozat, rengeteg tett, szavakkal kifejezhetetlen hûség, s cserébe kevés, de tényleg rettentõen kevés megbecsültség. Ez a szomorú igazság.
A teschio alato (így hívják olaszul a szimbólumukat, a szárnyas koponyát) halott, s vele együtt kicsit mi is meghaltunk. Minden fájdalmunk, örömünk, a történelmünk, és az életünk egy része szûnt most meg.”