Van egy ilyen terv (bár most nem tudom, hogy él-e még a cég, amely anno elkezdett dolgozni rajta), a Jules Verne Launch System, amely elektromagnetikus gyorsítással juttatott volna igen olcsón (3 tonnát @ 185km LEO, 2 millió $-ért 1996-os árfolyamon) az ûrbe mûholdakat. A baj kettõs: egyfelõl a gyorsulás olyan intenzív, hogy elérheti az 1000G-t is, vagyis iszonyú strapabíró mûholdakat kell építeni az adott tervhez, mert a mostani mûholdak egy marék szecskaként hagynák el a gyorsítót. Emberi használatra sokkal hosszabb pálya kell, amely fokozatosan gyorsít, max. 3-5G-vel, de ehez több km hosszú pályára lenne szûkség, hogy értékelhetõ sebességre (olyan 2 Mach környékére) gyorsítsák a jármûvet - amely még így is igencsak méretes darab lesz (egy Szojuz méretû ûrhajó esetén is jó 100-150 tonna körül lenne a tömege). A másik dolog a költségek, valóban olcsó megoldás lenne az elsõ fokozat kiváltására ha sûrûn használnák. Viszont a felépítése több százmillió dollár kóstálna.
És ismét elérkeztünk a pénzhez... Sajnos egyik állam sem tartja magas prioritáson az ûrkutatást, még mindig a sokat szídott NASA az, amely valóban komolyabb pénzeszköz felett rendelkezik, de ott meg folyton közbeszól a politika...
Amíg a civil szféra nem fog jelentõs összeget befektetni, addig sajnos csigalassú fejlödés várható...