Én egy pár éve láttam ezt a filmet még fiatalabban, és akkor nagy csalódás volt, mert olyan filmre számítottam, amely pörgõs és nagyon ijesztõ.
Egy pár évvel késõbb, érettebben és Carpentert már jobban ismerve, újra megnéztem a filmet és elkezdtem értékelni. Carpenter filmjei mindig lassan indulnak és felfelé építkeznek, de a film végére bepörögnek.
A film nem az a ma ismert ijesztgetõs horror típus, hanem az a lélektanilag ható, sötét, nyomasztó, bezártság érzetû film.
Valóban alapmû, nagyszerû technikai megoldásokkal melyek tényleg ma is megállják a helyüket, és elmondható, hogy sok mai film erre a filmre építkezik.
Érdekes egyébként, hogy a filmnek Ennio Morricone lett a zeneszerzõje, hisz Carpenter mindig maga írta filmjeinek muzsikáit. Kíváncsi lennék, hogy hogyan került Morricone a képbe, illetve, hogy Carpenter hogyan egyezett bele, hisz mint ismeretes, Carpenter nagyon akaratos és nem képes kompromisszumokra.