Csak hogy jól értsem - mert butus kis gépész vagyok - ha én tudnék csinálni egy rádiót, ami a lehetõ legkevesebb alkatrészbõl áll és lehûtve üzemeltetem, akkor annál kevesebb a termikus zaj, aminek az intenzitása ráadásul az alkatrészek számával is kapcsolatban van:
Pl.: egy detektoros rádió szárazjegelve már "jó" lehet (mint anno a CCD-k: jegelve nyomták a legkevésbé szemcsés képet). Vagy veszek egy rádió chipet (MK484), csinálok neki egy kis rezgõkört és hagyom elszabadulni az automatikus szintszabályozót (ha a gain control-t így fordítják) és füleljek, hátha hallok vmit, miközben az egészet valamilyen hûtõkeverékbe mártom...?
Majd szólok a hajdani fizika tanáromnak, h ne tanítson butaságokat a kozmikus sugarakról :P
TV-képet gyártani valszeg nem egyszerû, ráadásul, ha egy szûrõ-sor válogatja ki melyik frekvenciasávon befutó jelet akarjuk nézni, akkor a jelet elõállítóknak ugyanezt kell tenniük, ha "össze akarnak kapcsolódni" a TV-vel. Nameg a jelnek szerkezete is van, h megjelenítéskor "értelmes" képet lássunk. Akkor már a rádió...
----
Ellenben nem biztos, hogy vevõ lennék egy ilyen otthoni kísérletre: pszichikailag biztosan megviselne bárkit, ha csinálna egy próbát úgy, hogy lefekszik aludni és alvás közbeni zajokat veszi fel a szobában. Hogyan aludnál azután, ha hallanád más emberek beszédét, amikor visszahallgatod?!