és válasz a #120-ra is: jómagam se nem hívõ, se nem ateista nem vagyok - olyan állapot, mint amikor egy gyilkosnak van a tárgyalása: õ akkor a bûnös/ártatlan határán lebeg, míg meg nem bizonyosodnak a valóságról a tények alapján.
Azt ellenben nem hiszem, hogy örökölt tulajdonságunk a minták keresése, ez inkább célszerûségbõl alakul ki. A játékmackónak sincs arca, csak azt mondjuk - pusztán célszerû okokból, hogy tudjunk róla beszélni, hogy el tudjuk magyarázni a pityergõ gyermekünknek, hogy nincs semmi baj, stb...
Ha az ember az elnagyolásra való hajlandóságát (ami segíti a mintázatok felismerésében, lényegében ez a "jé, ez pont olyan, mint az" észrevétel) félreteszi, akkor tud reálisan érzékelni és pontosabb képet kapni a világról. Persze a mintázatok felismerése nélkül nem jutna elõrébb a természettudomány - pl.: a sárga és a kék autó falnak ütközése között nincs sok különbség és a színnek nem sok szerepe van... ;) :P
Az embert hamar becsapják az érzékszervei, jobb az ilyen mintázatosdit mérõ/kiértékelõ(számítógép szoftverek) eszközökre bízni.
Informatika és tudomány
