A film nem tartalmazott megfelelõ súlypontozást. Habár a szokásos ritmikus halivúdi feszültség periódusokat betartották, a filmnek túl sok csúcspontja volt, így aztán gyakorlatilag nem volt neki csúcspontja. Ezért habár a szövegekbõl jól behatárolható, hogy pl Anakin mikor tért át igazán a setét oldalra ez még sem kötõdik egy bizonyos eseményhez.
Megoldás egy jobban kimunkált jelenet kiemelése, ahol az érzelmi töltést is megfelelõen van megvilágítva. Nem is kellene messzire menni, mert a dzsedi visszatér tróntermi jelenetei ilyen szempontból zseniálisak. Lucasnak csak le kellett volna másolnia, csak itt monnyuk a vége más lett volna.
Ilyen jó jelenet lehetett volna kedvencem a lávás/kardozós összecsapás, csak az is jól el lett szúrva! Obi nagy lelkifröccse sokkal hatásosabb lenne, ha még akkor mondja el amikor szemben állnak és még "semmi sem biztos".
Ekkor mutathatták volna Anakin arcáról egy közelit - meg se kellett volna szólalnia, csak olyan morcosan néznie- és utána következett volna a végsõ összecsapás.;)))
Ugyan így bizonyos föszereplõk halála, vagy cselekedetei nem kapnak megfelelõ támogatást, Doku, a köhögõs fõvezér, Organa halála/szerepe így nem jelent igazi mellékszálat, mert nem folyamatosan vannak jelen.
Az eredeti trilógiában Lando tökéletesen megvalósított mellékszereplõ, de a csúcs akkor is a két robot, akik itt viszont csak vergõdnek. Feltünnek aztán mielött valami fontosat csinálnának már fel is szívodnak. (A nyitó ûrcsata ilyen szempontból kivétel, de Artu szerepe gyakorlatilag tökéletes másolata annak amit "késõbb" a Halálcsillagon mûvelt).
Másrészt nem ártott volna ritkítani is közöttük, nem kellene mindenkinek feltûnnie (egyszerûen nincs rá idõ), mert így olyan az egész mint egy fanklub által rendezett nagy állarcosbál.
A szövegek csapnivalóak, banálisak sajnos ezt még tovább súlyosbítja, hogy ilyenkor a szereplõk arcát hosszabb ideig mutatják, akik kénytelenek (valószínûleg rendezõi utasításra) a szövegen valami metakommunikációval/pl szemvillantással/ finomítani. Ezt a módszert viszont túl sokszor vetik be, ezért egy idõ után csak nevetséges grimaszolássá fajul az egész.
A közeliket ki lehetett volna hagyni csak akkor még inkább kitûnik a szövegek sablonossága. Nincs mese ide egy rendes forgatókönyv író kellett volna. Hol van már a szerelmes Han meg Leia közötti parázsló szópárbaj, Trípió laza humora, az öreg Obi meg Yoda bölcsességei, vagy Han vagány benyögései meg az utána következõ beégések.
Ehhez kapcsolódik, hogy ezekben a részekben az erõ már nincs velünk. Gyak semmit nem tudunk meg a világ mögött húzódó csodálatos valamirõl. Az eredeti trilógiában az Erõ még mindent és mindenkit áthatott, ezért aztán mindenki magába szívhatta a moziteremben is.
Mostanra az Erõ már csak bizonyos kiválasztott fiúcskák vérében nyüzsgõ kis élõsködõk varázsmutatványa, ez igen csak leszûkíti azt a kört akik a fõhõssel azonosulni tudnak.
A SciFinek, fantasynak fontos szereplõi bizonyos kellékek, amilyen pl a LOTR-ban a gyûrû, itt a fénykard vagy az ûrhajó. Nagyon ügyesen kell a jelenetet megkomponálni, hogy egy rézkarikából egyszer csak varázsgyûrû, egy aluminum hengerbõl fénykard, egy pár centis makettbõl/CG animációból pedig pusztító fegyverzetû ûrhajó legyen.
A SW érzéshez is hozzátartoznak ezek a játékszerek, és a rajongók kedvenceivé váltak, mint ahogy a startreknek fontos jelképe maga az enterprise ûrhajó, vagy a fézer stb.
Ahhoz hogy ezek mûködjenek kellékbõl díszletbõl átalakuljanak a szereplõknek megfelelõen kell hozzájuk viszonyulniuk. Itt ez is el lett hanyagolva, a New Hope-ban nagyon fontos volt hogy az emberek az ûrhajóban úgy beszéltek mint a valódi ûrhajósok vagy vadászpilóták. Ezáltal a kis kutrica amibe beültették a színészeket meg a mögéjük vetített háttér átalakult ûrcsatává, a kis makettekrõl meg mindenki elhitte hogy léteznek, vagy akár létezhetnének is.
Az újonnan forgatott részek egyetlen technikai varázseszközének népszerûsége meg se közelíti az örök klasszikus X-szárnyú vadászokét. És ez pontosan e miatt van. Minden csak díszlet marad.
Pedig a SciFi csûcstechnikás kütyüeit soha nem szabad elhanyagolni.
A MATRIX folytatásaiban is elkövették ezt a hibát, fontos hogy a fõhõsnek mindíg legyen valami szuper kütyüje. Az elsõ részben még erõs volt a hekker motívum, a hekker aki megmenti a világot. Aztán már csak egy sima megváltó maradt, ami így önmagában Jézus óta nem egy túl izgalmas foglalkozás. A gépek/szerkezetek/kompjúterek, amik a SciFi lényegét adják meg csak sima kellékekké váltak.
A korábbi részekben még fontosak voltak ezek a kellékek: R2D2, Solo Falconja, a lézerkard, azáltal kaptak lelket, hogy a fõhös(ök) használta õket.
És végül, sajnos a lézerkardra is érvényes hogy a sokat használt penge elveszti az élét. A filmben mindenhol fénycsöveket lóbáló fazonok rohangálnak és szép sorban meghalnak. ennnek eredményeként a fénykard így már nem valami modern Excalibur. Kevesebb több lett volna.
Az ep3-ban a szereplõk úgy mozognak ebben a világban mintha ezek a dolgok tényleg csak díszletek, vetített képek lennének, nem kerülnek velük igazi kapcsolatba.
Hol van már az Artut tisztogató Luke?
Ha a fenti szempontok közül csak egyet figyelembe vesznek a készítésnél, akkor talán én is jó filmnek tartanám az ep3-at, ha mindet akkor tökéletes SW folytatásnak.