A kvantumelmélet nem is mondja ki ezt nyíltan, így. Ez abszurd lenne, egy tudományos-elmélettõl. Viszont Schrödinger kimondja (csak gondolj bele a macskás esetbe). A kvantumfizika, a lehetõségek fizikája. Ennek az ágazatnak az egyik jellemzõje, hogy ha beiktatsz egy mérõmûszert, amivel az adatok helyességét méred, már nem kapsz pontos eredményt. Az agy is egy ilyen mérõmûszer, s amint az adott eseményeket elemzi, egyfajta "mérést" végez. Így a lehetséges variánsokat egyre szûkíti a végtelenbõl. Ha képesek lennénk, egy Tabula Rasa-ra azaz az emberi agyat újraprogramozni, és rábírni arra, hogy átlépje saját korlátait (újrahangolás), akkor az az illetõ mindenre képes lenne. (Rosszul élt eddig, innentõl kezdve csak jó dolgok fogják érni. Akár még egy halálos betegség gyógymódját képes lenne megtalálni. Miért nem teszi? Mert az emberi agy egy gát is. (Talán azért van bennünk ez, mert nem értünk meg arra, hogy ilyen képességek birtokába legyünk). Azért nem képes egy olyan ember orvosi áttörést elérni, mondjuk a víruskutatásban, akinek nem volt soha semmi ilyen képesítése, mert az agy az eddig tanultak és tapasztaltak alapján dönt, azaz az ember maga sem hiszi el, hogy képes lenne ilyesmire.
Viszont a kvantumfizika, foglalkozik ezen lehetõségekkel, (az általam hipervalóságnak nevezett)a kvantumvalósággal. Mintahogy amerikai tudósok képesek voltak létrehozni egy olyan részecskét, amely egy adott idõben, több helyen is jelen volt egyszerre.