Itt nem egy-egy meccsrõl van szó. Ne gyertek azzal, hogy világ legerõsebb bajnokságaiban is befigyelt ilyen arányú vereség. Minden csapatnak van rossz napja és belefuthat a nagy zakóba. Nem ezzel van a gond.
Hanem, hogy itt most Tahitin gyakorlatilag végig fog gázolni mindenki és annyi gólt fognak azért is rúgni, amennyit csak lehet. És nem hiszem el, hogy nem merül fel a játékosokban az, akármennyire profi futballról beszélünk, hogy baszki ez már durván alázás, ez már nekem is fáj, pedig én spanyol vagyok, mi lenne ha Tahiti válogatottban játszanék...És akkor visszaveszek az iramból és elgurigázgatok, ráülök az eredményre, spórolok a saját energiámmal is, hogy ezek a szerencsétlen postások meg kétkezi munkások legalább kicsit ismerkedjenek a labdával.
És az a baj, hogy a következõ ellenfelek is ki fogják õket tömni, vérszemet kapva. Ha más ellen nem megy, akkor majd megy Tahiti ellen.
Számomra ez már megalázó és nem nézem szívesen az ilyen focit. Lehet túl empatikus vagyok az ellenféllel szemben.