Túlnoymórészt akkor, nincs VIP-em, nem tudtam már szerkeszteni.
"Én szándékosan nem néztem meg ezt a meccset, mert sejtettem, hogy ez lesz. Nyilván mindenki gólokat szeret látni, de én a sportot elsõsorban a szórakozás miatt nézem. A jó meccsek akkor jók, ha egyenlõ erõk küzdenek, mindkét csapat hasonló eséllyel száll harcba a pontokért. Számomra nem szórakozás, ha egy csapat 7:0-ra vagy 8:0-ra nyer. Nem a kiütés sportértéke miatt problémázom. Számomra a legfontosabb az ellenfél tisztelete. Le lehet gyõzni akár több góllal is az ellenfelet, de nálam a megalázás nem elfogadható. A 10:0 az én értékrendem szerint megalázás. Éppen ezért nem értek egyet azzal a megállapításoddal sem, hogy egy csapat lõjön annyi gólt, amennyit csak tud. A spanyolok azért vették komolyan a meccset, mert 10-et rúgtak? Ha megállnak 5-6 gólnál, már azt lehetne rájuk mondani, hogy lazsáltak? Milyen profi sportoló az, aki leáll? Azt gondolom, olyan, aki átérzi, hogy az egyértelmû fölénye ellenére is ez egy játék. Ez a meccs 3 pontot ért a spanyoloknak. Akkor is 3 pontot kaptak volna, ha 4, 5 vagy 6 gólt rúgnak, akkor is, ha 16-ot. A 3:0 utáni levonulást szerintem ne keverjük ide. Ezen a meccsen kizárólag a spanyolokon múlott, hogy mennyit rúgnak. Õk örömüket lelték abban, ha még a 8. gól után is mennek elõre a 9. és a 10. gólért egy addigra a padlóra, sõt az alá került ellenféllel szemben.
"Hogy tennéd be a következõ meccsen azt a játékost, aki nem hajtja ki magát?" Ha Del Bosque e meccs alapján alapvetõ változtatásokra szánja el magát pl. Nigéria vagy az olaszok/brazilok elleni mérkõzésre, akkor azt furcsának találnám. Egy Tahiti elleni meccs értékmérõ lehet bárki számára a világ 20-30 legjobb csapata esetében? Kétlem.
A Salvador elleni meccset már érintettem. Miért kellene szelektálni? A magyar csapat nem alázta meg Salvadort a 10:1-es eredménnyel? Teljesen mindegy, melyik csapatról van szó. Most a spanyolok, 30 éve a magyarok csinálták meg ezt. Nem a csapatot, hanem az eredményt nézem.
Én úgy gondolom, hogy az élsportban is megjelenhet az emberség, a tolerancia, ami nem kizárólag abban fejezõdhet ki, hogy kisgyerekekkel vonulunk be a meccsekre vagy kirúgjuk a labdát, ha a földön fekszik az ellenfél egy játékosa. Én bizonyos tekintetben teljesítménycentrikus vagyok (x vagy y "haljon meg a pályán", az edzõ hozza az eredményeket stb.), más esetekben viszont azt tudom értékelni, ha quasi "hagyja magát" az egyértelmûen domináns csapat, vagy legalábbis nem akar +5 gólt rúgni, hanem megelégszik a 4-5 gólos különbséggel. A Barcelona jutott eszembe, amelyre sokan azt mondták, hogy a játékosaik szinte nem is emberek, hanem gépek. Ridegek, érzelem csak akkor ül ki az arcukra, amikor mennek ünnepelni a góljukat. Ezért (meg sok más egyéb dolog miatt) sem voltak nekem sosem szimpatikusak. Ezért imádta mindenki a nevetgélõ Roby Carlost, Ronaldinhót vagy Gullitot. Valahogy emberiek voltak. Profik voltak a végtelenségig, de tudták, hogy ez az egész futballüzem a szórakoztatásról szól."
Egy másik fórumról egy fórumozó társam kommentje, amellyel talán legjobban azonosulni tudok, és 90%-ban egyetértek vele.
Én elfogadom, hogy nem mindenkinek ez a véleménye, de az enyém ettõl még nem változik.