A szerződés attól szerződés, hogy a felek betartják a benne foglaltakat, és a szellemiségét. A románok úgy érezték, hogy ők ebben a szövetségi rendszerben nem szükségesek, ezt egyébként egyértelműen éreztették is velük (soha semmiféle egyeztetés, de legalább informálás nem történt a Románok felé a központi hatalmak döntéseiről).
Ilyenkor próbáld meg egy kissé a Románok szemszögéből is nézni az eseményeket...
A konfliktus kezdetén átnézték a titkos szerződést, hogy ez a helyzet rájuk nézve milyen feladatot ró, és azt állapították meg, hogy a casus foederis kiprovokált konfliktusnál nem lép életbe. Ezután a semlegességet egyöntetűen elfogadták és kinyilvánították, mert ezt tartották a legjobb megoldásnak.
Nyilvánvaló, hogy a románok szemszögéből az a legjobb megoldás, ami a román állam és politika szempontjából a legjobb, még akkor is, ha ezt az ellenfél hátbaszúrásnak véli, én csak azt nem értem, hogy ha én azt mondom, ez velük szemben is alkalmazható, sőt kívánatos lehet egy adott szituációban, akkor az miért probléma?
Tisza István folyamatosan követelte az OMM hadseregénél a keleti határok megerősítését...
Az lehet, csakhogy a hadügy nem tartozott a magyar miniszterelnök irányítása alá, a közös hadügy pedig biztosítottnak látta a keleti határokat. Ha nem így látta volna, bizonyára megtette volna a szükséges lépéseket.