És amikor már nyilvánvaló volt István számára, hogy itt halálos veszély fenyegeti a trónra esélyeseket:
"Szent István azonban mégis megtalálta a cselekvés módját, méghozzá nagyon sajátos formában. Cselekvése minden bizonnyal titkos és - világító erejû: azt bizonyítja hogy Szent István levonta a két elõzõ tragédia tanulságát. A Vazul elleni rémtett után - "Magához hívta... unokaöccsének, Szár Lászlónak a fiait Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussanak, amily gyorsán csak tudnak, hogy megóvják életüket és testi épségüket. Ezek megfogadták a szent király bölcs tanácsát, és Csehországba futottak bajok és fájdalmak színe elõl." Lehet-e egy pillanatig is kétséges a látó szem elõtt a történtek jelentõsé és értelme? Vagy túlságosan is nyílt minden ahhoz, hogy látni tudjuk?"