Szerintem ez nem csak a tradicionalista felfogás szellemében történő vizsgálódás, ami mondjuk (valaki szerint) túl szélsőséges, hanem felvetül néhány eldöntendő kérdés (no nem feltétlenül akadémiai szinten, hanem magunknak), miszerint például kijelenthető-e az, hogy árulók voltak az írásban kiemelt személyek vagy épp ellenkezőleg: ők álltak az igaz oldalon? Meggyőződésem, hogy egy igaz oldal van (ami általában nem található a politikai palettán). És a többi.
László András konkrétan fogalmaz, szerinte az úgynevezett magyar szabadságharcosok majdnem mind egyszerű, opportunista árulók voltak, gyakran sokszorosan köpönyeget váltva (kivéve az 1956-os forradalom résztvevőit, akik tényleges szabadságharcosok voltak). Utal arra is, hogy a közvélekedés ezzel ellentétes, mert az átlag ember meg van vezetve a közoktatás és a folyamatos propaganda által - ez utóbbival abszolút egyetértek.
A történelmi ismereteim sajnos meglehetősen hiányosak, ezenkívül érdekel más véleménye is, emiatt tettem fel a kérdést.
Nehezen tudom azt elképzelni, hogy a megszokott sablon a ló egyik, a tradicionalista nézet a ló másik oldala és az igazság valahol középen van. Vagy hogyan kell ezt érteni? :-)