A szívfájdalom mindíg azoké, akik elbuknak. Azt gondolom, álltatom magam azzal, hogy jó szándékkal fordulok a hallgatók felé. Vannak hibáim, de még mindíg én vagyok a legnyitottabb - bár ezzel is valószínûleg magamat kábítottam. A "pajtizás" nem elég, de nem is akartam "pajtizni". A szakmai korrektség lenne megkívánandó, de nem várható el egy frissen végzett hallgatótól, hogy akkora szakmai tudás legyen a fejében, mint egy hatvan éves professzoréban. A gyakorlatokat valóban megtarthatja bárki egy darab papírral a kezében, ezeknek az a célja, hogy a hallgatók legalább lássanak példa megoldási meneteket.
Sokan azt gondolják egy-egy kidolgozott feladat ÁTOLVASÁSA után, hogy ezt õk bármikor meg tudják hasonlóan oldani. Sajnos ez nem így van az esetek többségében. Érdemes elõvenni egy kidolgozott feladatot, átolvasni, majd ténylegesen megoldani. Azonnal nyilvánvaló lesz, mirõl beszélek.
Az üzeneted bevezetõje valóban bántó és nagy nyilvánosság elõtt visszaélsz az õszinteségemmel. Úgy hegyezed ki a hibáimat, hogy az emberi értékeimet nem akarod megismerni.
Ráadásul egy fórumtag éppen a nyilvánossága által sebezhetõ - éppen ezért én itt mint az aki a tanszéken oktató, nem is jelenek meg. Ezen a fórumon én a nick-emmel vagyok jelen. A kijelentéseim ezért szabadabbak.
Teljesen természetes dolog, ha valaki harapni akar, a leggyengébbnek kinézõ személyt keresi meg. Továbbra is erõsödik bennem a tudat, hogy a jóhiszemûség és a hit, hogy a hallgató valóban társ tud lenni az oktatásban, nem állja meg a helyét - bár vannak kivételek.
Ma tömegoktatás van. Én még géptanból szóban vizsgáztam és sokkal korrektebb volt, mint a mostani, ennyi pont - ennyi az osztályzat módszer. Az ÁTG-t nekünk is írni kellett.
A "balf...ság": Múlt nyáron a tanszéket felkereste egy cég, aki csontritkulásos mûtétek során gerincbe akart fémszálakat tartalmazó csontcementet juttatni. Az egyik kérdésük az volt, hogy hogyan lehet Reynolds-számot számítani olyan esetekben, ahol a közeg erõsen viszkózus, hatványfüggvény közeg?! Érthetõ, ha egy cég nincs berendezkedve arra, hogy erõsen elméleti irányba hajló problémákat oldjon meg, de van egy szint, amit az ember már "erõsnek érez". És ez nem szakmai nagyképûség (mert az ÁTG-hez sem értek, meg angolul se' tudok). Itt arról van szó, ha valaki egy tudományos/orvosi mûszereket fejlesztõ vállalkozásba kezd és van tervezõi jogosultsága ilyen termékekre, akkor hol vannak a koponyái? Én akkor inkább egészséges szeretnék lenni, mert azt a tervezett fecskendõt és tût bele nem nyomják a gerincembe, az már biztos!
Oktatással nem foglalkozom - a gyakorlatok megtartása javarészt a doktoranduszokra hárul. "Oktatói szempontból" vannak kevésbé tehetségesek és vannak jobbak. És én bizony igyekszem humánus lenni. És bizony emberszámba veszem a hallgatókat. És bizony a második alkalomtól már egész jól ment a tábla elõtti szereplés is ;)
Ezt a fórumot a jóhiszemûségem hozta létre - hiba volt. Olyan, hogy mindenkinek tessen a dolog, nem létezik! A moderátorokat még ma megkérem, hogy nyugodtan töröljék. A Gépészinfo-ra és a GépészinfoFlame-re ezentúl nem küldök emailt azoknak a kollegáknak, akiknek még van egy utolsó utáni lehetõségük pótolni az elmaradásaikat. Az emailban kapott "elõzetes jegyzõkönyveket" nem fogom véleményezni - egy jegyzõkönyv nyomtatva, aláírva jegyzõkönyv. Nem fogadok több hallgatót a fogadóórámon kívül. Nem adom meg többé azt a lehetõséget, hogy gyorsan rajzoljanak egy táblázatot, ahová gyûjteni fogják az adatokat a mérés során, míg én egy másik csoportot ellenõrzök.