Most kezdtem el nyomni én is a játékot nosztalgiából. Utoljára a 4. résszel játszottam, amit nagyon szerettem, de az újabbak kimaradtak. Bevallom attól féltem, hogy a TR sorozat is a maximalista játékipar csapdájába esett, nomeg kicsit ódzkodtam attól, hogy immár egérrel kelljen irányítanom Larát, mert annyira megszoktam a régieket, de nagyon kellemesen csalódtam. Miután felraktam és elindítottam majd leesett az állam a döbbenettõl!
Azt hittem baromi nagy vas kell alá, erre hihetetlenül gyors és nagyon szép. A töltési idõ irigylésre méltó a többi játék számára. Példát vehetnének errõl a játékról a többi fejlesztõk. Oké tudom, nincs a játékban életszerü AI, mindenre kiható fizika és sérülékeny objektumok, de akkor is le a kalappal! A textúrák gyönyörûek, a hangok, effektek nameg a hangulat szvsz nagyon jóra sikeredett, nem beszélve Laráról, akit alaposan feltuningoltak, mióta utoljára láttam. Még csak a játék elején tartok, de eddig nagyon bejön.
Az egyetlen igazi negatívum számomra a pocsék kamerakezelés. A legrosszabb az egészben, hogy épp hogy csak pocsék! Pl. nem értem, hogy ha az oldalazás gombot nyomom, akkor mi a jó büdös francnak megy Lara körbe (amitõl a kamera is csak forog, teljesen irányíthatatlanná téve a játékot) és miért nem halad egyszerûen merõlegesen? Szóval ezt szoknom kellett. A gombokból is van egy csomó felesleges. Pl. minek kell külön USE és GRAB gomb? A sok gomb miatt kénytelen voltam bekapcsolni az automata fogodzást, aminek nem igazán örülök, hisz ha nyomva kell tartani egy gombot, az ad valamilyen plusz élményt. Ez kicsit viccesen hangzik, de én szeretem pl. azt, ha egy játékban úgy mûködik a pisztoly, hogy egy egérkatt, egy lövés (ezt szerencsére itt így csinálták meg), mint pl. a Hitmanben. Ez ad egyfajta "lövésérzetet". Nos hát ezt a "kapaszkodásérzetet" ölték meg a sok gombbal. Persze ez nem a világ vége, csak nekem hiányzik, a külön gomb meg már nem áll kézre. Ami picit még negatívum számomra, hogy felgyorsult a játék ritmusa, ami a Prince of Persia-t juttatta eszembe (az újakat természetesen). Ezzel nincs amúgy különösebb gondom, elvégre ez is ad egyfajta pluszt, csakhát már-már jedinek érzi magát az ember.
Ezeket az igen apró negatívumokat leszámítva, viszont nagyon elégedett vagyok, fõleg programozás terén. Tökéletes példája annak, hogy nem kötelezõ az atomerõmû, egy igényes játékhoz. A Half-Life 2 volt még hasonló tanmese, a FPS-ek között.
Összefoglalva nagyon örülök annak, hogy a TR régi, nosztalgikus hangulatát nem tette tönkre ez a generációs lépés. Habár 4. és az Anniversary közötti részeket kihagytam, úgy érzem EZ a rész nagyon jól sikerült!