Az emberek többsége már felfogta, hogy a történészek szava nem szentírás, de a nyelvészek véleményét még mindig kritika nélkül fogadják el. (Pedig a társadalomtudományok nem errõl szólnak.)
Aki nem ismerné N. elképzeléseit: Ugy lehett mindenetet móndani megg irni ahotty jollesik mer a línyeg az az hógy megécsük egymástat a szabálok nem llyók sémmire csak hátráltattyák az embertet.
Ezért is jó, hogy felmondtak neki. (Most csak nagyon röviden foglaltam össze a munkásságát.)
A szintén kirúgott Kálmán véleménye:
„Nem tudom, annak mik a pontos kritériumai, de gondolom, azok egyike a minõsített oktatók száma. Na de könyörgöm, ki minõsíti õket? Egymást minõsítik. Én most csak a bölcsészkarról beszélek, de itt azok minõsítenek, akik hasonlóképpen lettek minõsítve. Csak a saját szakmámról beszélhetek magabiztosan, mert azt ismerem. Tehát azok a nyelvészek, akik nagydoktorok lettek, tisztelet a kevés kivételnek, hát hogy is mondjam... Szinte szégyen ebbe a társaságba bekerülni.”
Ezt mondogatja lassan húsz éve. Eredmény nélkül. (Egyébként Kálmán is rendszeresen megerõszakolja a magyar nyelvet. Körülbelül minden ötödik percben. Oké, hogy a helyesíráshoz szinte semmi közük a nyelvészeknek, de legalább ne ártson.)
Aztán csodálkoznak, hogy csak egy maroknyi természettudós tud világszínvonalú eredményeket felmutatni...
De mindaddig, amíg egy matematikai jegyzet szebben használja a magyar nyelvet ezeknél a „fércmûveknél” (MHSz., OH., az egyszerûsített kiadványokat nem is említem), addig sok jóban nem reménykedhetünk.
Témához: az egyszerûsítést ellenzem, inkább azt kellene elérni, hogy az általános iskolát elvégzõk ismerjék (és használják) a szabályzatokat.