Az RTS-t, RPG-ket és a játékok nagyrészét, már eleve így játszom ;) (amúgy kösz a tippet MEdievil), de ez standard kellene, hogy legyen, nem kivételezgetni (f5 f9 megoldással) egyesek esetében. Ez még nem az az igazi, az egész játék a save load- rendszerre van építve, és direkt vannak olyan részek ahol felhívja a figyelmet, hogy "figyu, a köv ellen nehéz lesz, mentsél mintazállat". Azon kívül ha már élve eljutottál a fôellenig akkor szeritem nem okoz gondot a kiölése mert már annyira tápos vagy. Egy mellényomás meg végképp nem vezet halálhoz, ez nevetséges. Max egy kis energiavesztéshez. Persze nem kell beleugrani rögtön a forró lávába, az ilyet amúgy is könnyû elkerülni, de aki nagyon kíváncsi természetû..... Mondjuk a folyamatos, esetleg sûrû hibázásokat kellene halállal büntetni. Ez a megoldás lehetôvé tenné, hogy csak akkor ugorhass neki egy erôsebb (fô) ellennek, ha már úgyérzed igazán megértél rá, nem ilyen "mittomén kipróbálom" stílussal. Ha olyan bolond vagy hogy kezdô szinten nekiugrassz a "falu legerôssebbjének" akkor meg is kellene, hogy emlegesd, máskor majd nem cselekszel meggondolatlanul. álltalába a játékok elején szoktam sûrûn halni, amíg fel nem veszem a ritmust. Azután, ha már belejöttem és kedvemre is formálom a karakteremet, már semmi sem állhat az utamba, ha csak nem csinálok több farkas hibát zsinórban, de ez ilyenkor már nem fordulhat elô. Még a többi játékban valahogy felfogom de az RTS-ben minek save-elni? álltalában olyan tipikusan pár óra alatt lejátszható 1-1 parti féle kialakításúak, és elejétôl végéig végigtolva érdekesek. Ha mindent látsz a jövôbe (a csaták végkimenetelét, az ellenség pontos elhelyezkedését és a hadserege erejét...) akkor hol van a taktikázás?