34 éves vagyok és kedden vették ki a mandulámat altatásban, tegnap jöttem haza. SEMMI bajom nincs!!!!!
Egyetlen egy napom sem volt rossz!!! Csupa rosszakat olvastam a fórumokban és kijelenthetem, hogy semmi nem igaz belõlük! Legalábbis rám nézve :)
Leírom a sztorimat.
Krónikus mandulagyulladásom volt már 2 éve és most szántam rá ,agam, hogy kivetessem, de csak altatásban mertem. Ez volt kedden.
Sokkal jobban féltem, mint kellett volna! Nem bántam meg az alatatást! Szuper volt minden!
Kedden reggel beadták a fenekembe a szurit, majd egy pár perc múlva toltak is fel a mûtõbe. Ott az elõkészítõben vártam a sorom. A nyugtató szuri miatt már nem féltem. Aztán betoltak, át kellett másznom a mûtõasztalra és kb. 30 másodperc múlva már filmszakadás, mert nem emlékszem semmire, csak arra, hogy ébresztgetnek, hogy kész vagyunk, ébredjek.
Ekkor már beadták nekem a fájdalomcsillapítót is. Hamar tudatomnál voltam. Levittek a kórterembe, ahol 2 óra hosszán át nem nyelhettem semmit, ki kellett köpni mindent. Aztán jött az elsõ víz.... Mivel elõtte itthon a neten azt olvastam, hogy gyorsan kell lehúzni az elsõt, mert fáj én is így tettem. Nem kellett volna, mivel ez nagyon fájt. A második vizet már lassan ittam, úgy, hogy maradjon középen a folyadék és ne érjen a sebhez, na így volt a jó!
Aztán 2 óra múlva megint kaptam fájdalomcsillapítót és aztán majd mindig 4 óránként. A mûtét napján nem ehettem, csak ihattam. Na ez kegyetlen volt, mert éhes voltam már, mivel akkor már 1 napja semmit nem ettem és csak másnap reggel kaptam kaját :(
A mûtét estéjén volt egy kb. 1 óra hossza, amikor hányingerem volt, de nem jött semi, na ez rossz volt, mert zaklatta a torkomat.
Egész éjjel semmi gond nem volt és alig fájt! Na eljött a reggel. Addigra már legyengültem az éhségtõl. Anyuék hoztak jó kis húslevest, na azt amikor megettem, minden rendebe jött, lett étvágyam újra és erõm is! Semmi gond nem volt a kajálással, majdnem rendesen tudtam enni, csak igyekeznem kellett középen tartani a kaját, de amikor néha félre ment a sebhez, akkor az egy kicsit rossz volt, de nem volt vészes. Napközben is ettem és este is. 4 óránként kaptam gyógyszert, de ekkor már tablettásat. Ma reggelre viszont roszabbodott kicsit a helyzet. Fájt és nehezebb volt nyelni, még a fülem is fájt, de nem volt elviselhetetlen és emiatt reggel nem volt étvágyam. Megvizsgált a doki is mielõtt haza engedett és azt mondta, hogy ez ilyenkor mindig így van, így természetes. Egyébként szép a sebem. Ma, vagy holnap fog leválni a teteje és ekkor elõfordulhat bevérzés amitõl félek, mert akkor vissza kell menni :( de hátha nem lesz semmi gond!!!!
A titka az egésznek, a nagyon sok folyadék! Állandóan enni és inni kell, akkor gyors a gyógyulás! Bármit lehet enni, csak ne legyen szúrós, ja és jól meg kell rágni.
Tegnap egész nap aludtam itthon :), mert a korházban nem lehet, állandóan jönnek-mennek :).
Most megint jobb, nem annyira érzem. A gyógyszert 1 hétig, naponta háromszor be kell venni, fájdalomcsillapító (Cataflan) . Nagyon jó dolog, mert segít!
Összegezve az egészet: Én altatásban javaslom mindenkinek! és nekem egyáltalán nem vészes a fájdalom sem!
Az éhség rosszabb volt :))
A lényeg, hogy túl vagyok rajta!!!!!!!!!!!!!!!!
Majd 1 hét múlva kontroll lesz.
Most ennyi :)
Remélem sokaknak erõt adtam a történetemmel!!!
Fel a fejjel! Nálam félõsebb ember nincs és mégis kibírtam!!!